kockanadrág

Qrvára, kibaszottul útálom ezt az egész nyűves, geci, szar, szemétláde, tetves, rohadt helyzetet. Utálom. Kiüvölteném, kirohannám magamból... Ilyenkor örülök, hogy csak 39 ló van abban a motorban... A faszom tele van ezzel a helyzettel.

És nem, nem történt semmi, de azt hiszem a bújkálás, a saját érzelmeim nem megélése nem az én világom. A múltkor a MArgit híddal szemeztem nagyon... Vajon milyen magas lehet? :) Egyedül az a kérdés, kiusznom ki kell tudni. Ha meg nem, akkor tényleg magamra vessek. :) 

És megpróbál kímélni... Mégis mitől???? Mintha nem tudnám. A faszomat!!!! Legalább ezt ne!

Üzenem, nem fordúltam be. :)

De féltelek...  

Együtt voltunk. minden féle értelemben. :)

Próbáltam programokat szervezni hétvégére, dehát elkezdett esni az eső. :) Elindúltunk Visegrád felé, de vissza kellett fordulnunk Szentendre után. Hazajöttünk és már nem is mentünk semerre. :) (Na jó, ebédelni, meg sétáltunk egyet a szigeten.) Hajnalban írt SMS-t. :) Menjek érte a buliba. Nálam aludt. Ez jelentett 3 óra alvást. :)

És most megint félek. Aludtam du, felébredtem. Nincs itt. Hiányzik. És nem tudom mi lesz. Nem tudom hogy lesz. Nagyon várom a szerdát, amikor színházba megyünk... Itt vagyok 33 évesen és qrvára nem tudom, hogy mihez kezdjek ezzel az egész kibaszpott geci qrva helyzettel. (Ez most jólesett.)

Tegnap egész nap náluk voltam. :))) Fel vagyok töltve. :) Én soha ilyen biztosnak nem éreztem magam... :)

Gondoltam elviszem a blogot... Aztán maradtam...

Ma azt gondotlam megmondom neki, hogy itt van. Ha érdekli olvassa végig... De megilyedtem tőle... Én se tudom már mi van benne... Egyelőre nem kapja meg... 

Kezd kibillenni a világom az egyensúlyából...

Az egy dolog, hogy az elmúlt egy hetet a józan eszemmel ellentétes dolgokkal tettem meg, de ma féltékeny voltam.... Féltékeny voltam, a vőlegényére. A világra. Mindenkire azt hiszem... Én nem vagyok egy féltékeny fajta. Nem értem. Egyébként közben semmi okom rá...

Szeretném neki elmondani, hogy hiányzik, de szerencsére az agyam nem engedi. Nem engedi, mert nem akarom megijeszteni és nem engedni, mert tudja, hogy nem racionális 1 randi után...

Csúnya harapós hangulatban vagyok....

Szakítottam Katival.

Nekem így tisztább. Lehet, hogy hülyeséget csináltam, mert Anitáról nem tudok semmit, de ezt mondták a hangok. :)

De fura újra írni. :)

De valahol ki kell adnom, máshol meg nem tudom. 

Sok minden történt az elmúlt időben... De tegnap volt egy randim. Vőlegénye van. Nekem fél éve egy "kapcsolatom". Azért idézőjelben, mert úgy is jöttünk össze, hogy nem akarunk semmi komolyat egymástól. De persze ez női oldalon soha nem így megy, én meg szép lassan belefolytam... És most bajban vagyok. Katit nagyon szeretem. Nagyon szeretem mint embert. Néha (elmúlt fél évben kb 3-szor) mondtam neki, hogy szeretem. Ezt is inkább csak úgy magamban gondoltam. :) Nem akarom megbántani. És ott van a túloldalt Anita, akivel ügyfélnél találkoztam. Nem volt semmi extra, de megláttam és vele álmodtam aznap este... Álmodni sem szoktam. Jobban mondva nem szoktam rá emlékezni. Akkoriban pont úgy voltunk Katival, hogy vége lesz. Aztán nem jártam náluk pár hétig, Katival kezdtünk jobban lenni és kezdtem Anitát elfelejteni.

De újra mentem... És ott volt. És mellém ült (a gépemen néztünk valamit) és nem tudom mit indított el. Mondjuk kölcsönös volt.  Elég hamar közölte, hogy inkább átül szembe. Valami elindult... Elkezdtünk néha-néha beszélni, levelezni. Majd egy délután beszélgettünk vagy 2 órát a konyhájukban. Vagy inkább csak némán ültünk egymással szemben és mind a ketten tudtuk, hogy itt van valami...

És tegnap találkoztunk. hivatali környezeten kívül. Elméletileg azért, hogy megbeszéljük, hogy mi van. Hogy lezárjuk.  Összejött...  Belement, hogy motorral menjek érte. Ez volt az első hiba. Felült mögém... Átkarolt... Az út felétől  már úgy mentem, hogy a kezét fogtam közben...

Kb 3 órát voltunk együtt. Keveset beszélgettünk, annál többet csókolóztunk...

És volt egy nagyon durva érzésem, amit azt hiszem magamnak se akarnék bevallani. Azon kívül, hogy amikor hozzám bújt úgy éreztem, hogy ott van a helye. Lefeküdtünk a fűbe egymás mellé. És ott feküdt félig alattam. Kezén a gyűrűje... És úgy éreztem, hogy azt a gyűrűt én szeretném ráhúzni, hogy hozzám tartozik.  És tudom, hogy ez faszság. A lehető legnagyobb. Nem is ismerem. Próbálom a józan eszemmel elhessegetni ezeket a dolgokat. De olyat érzek, amit régóta nem. Amit az előző Anita óta nem.  És megrémít. Az érzések is és az is, hogy Ő is Anita.  Legalább ne úgy hívnák. :)

Na, azt hiszem új blogot nyitok. Most néztem rá a blogomra. Ez a reklámcsík, egyszerűen blöeeee... Tegyék ki a fő lapra, tegyék ki bárhova, de ne az én blogomra! Mondják azt, hogy kötelező beépíteni valahova egy banner helyet! Vannak ingyenes blogger helyek... Jobb volt ez a hely, amikor még Nand csinálta...