A tegnapi napom volt a teljesen hatékonytalan. Csak ültem a munkahelyemen és úgy csináltam, mint aki dolgozik. De hát lefoglalták a gondolataimat... :) Nem értem. Vannak sztereotípiáim, vannak belém idegződött dolgok. Két alapot felborít és mégis úgy érzem, hogy van benne valami. És nem tudom mi, mert nem tudhatom mi... De beindítja a kémiát bennem és egy csöppet sem zavar, hogy a fia folyamatosan körülöttünk.

Plusz adott egy lökést. Nem értette, hogy miért nincs lakásom. Saját lakásom. Bevallom őszintén ezt én sem nagyon értem. Jobban mondva tudom. Mindig is úgy voltam vele, hogy ha egyszer akkor az legyen az igazi. (Olyan ez mint a párkeresés. ) És ezért soha. Aztán most rájöttem arra is, hogy amit kinéztem az se lenne az igazi, mert egy család nem férne el benne... Tudnám, hogy miért akarok olyat, amiben elfér egy család, amikor nincs senkim... Én sem vagyok normális. Úgyhogy ma mint a villám döntöttem. A nagy kilőve, helyette egy kisebbre rábólintva. Lehet, hogy tényleg saját lakásom lesz 2008-ban? Mindig valahol a jövőben éltem, hogy ha majd... Kénytelen leszek visszatérni a jelenbe és úgy hozzállni, hogy most ez van. És ha bármi változik úgyis megoldom, eddig mindig megoldottam.

És ma kaptam tőle egy levelet, az összes nőnek búcsút intenék ezek után (Bár a levélben nagyjából Ő intett búcsút nekem. ) És mégsem azt váltotta ki belőlem, mert nem hiszem, hogy az az értékrend ott lenne, ahova az ember első blikkre, zsigerből tenné. Kiváncsi vagyok megismerem-e még rendesen, de meg szeretném...