Utálom, hogy nem tudok rajta kiigazodni, utálom, hogy igy megkavar. Tagnap megint egy csomó időt együtt lógtunk. Segítettem főzni, matekoztunk, játszottunk, boroztunk. Ott aludtam. És mégse tudom hova rakni magamban a dolgokat. Nem tudom, hogy most örüljek, vagy úgy érezzem, hogy egy balek vagyok. Tegnap az elöbbi volt bennem, ma az utóbbi került feljebb... Utálom, amikor ilyen labilis, frusztrált lesz a lelkivilágom...
Update:
Tudom, csak attól függ minden, hogy honnan nézem. Csak van bennem egy alap bizalmatlanság, fenntartás. Vagy csak félek, hogy soha nem lesz olyan jó, mint volt és direkt nézek dolgokat rosz felöl? Most végig gondoltam mégegyszer és igazából semmi okom arra, hogy búval baszott legyek. 
Csak félek, hogy tényleg lúzert csinálnak belőlem...
