Mivel úgyse tudok ezentúl szabadon írni 
, bár azt mondta nem fogja olvasni, azt hiszem mostanság a Csernus: Nő című műve által felélesztett gondolatokat fogom veletek megosztani. 
Tegnap elkezdtem olvasni nála. mindig is el akartam olvasni a könyvet, csak már annyi fel van torlódva (Asimov most betett a teljes életmű sorozatával), hogy még csak meg sem vettem. 
Szóval rettegjetek Csernus idézetek fognak jönni. Tetszik az ember stílusa. Azon gondolkodtam tegnap, hogy vajon amikor olvassák az emberek, mennyi veszi észre saját magát benne, vagy mindenki csak úgy van vele, hogy "de igaza van, tényleg ilyenek, csak én nem."
