Most blog rengeteg jön. Vagy nem. De ez biztos.
Felhívtam Lillácskát, hogy mégis csak lehet, hogy valamit elbaktak. Hosszú halgatások. Elmondom, hogy biztos, nem nekem akarták küldeni a levelet. Válasz: Biztos vagyok benne?
- igen, bár szívesen kiszámlázom.
- De hát nem én csinbáltam?
- Nem.
- Én nem az XY cégtől vagyok?
- Nem.
- Akkor adjak egy telefonszámot, majd visszahív.
Visszahívott:
- Bemutatkozom.
- Akkor én nem az a Márton vagyok?
- NEM!
- Akkor elnézést.
- Nem történt semmi baj, de ha gondolják szívesen számlázok.
Nagyjából itt vége. Sokáig tartott mire felfogta, hogy egy levelet rosz címre küldtek el.
Ma összefutottam Anitával. Nem direkt, de pont a szomszédjában volt dolgom, így köszöntem. És túléltem. Sőt érzésre merem mondani, tényleg túlléptem. Kedvelem, jött az érzés, hogy birom a búráját, de azt is tudom, hogy ezt a dolgot nem nekünk találták ki. És semmi több. Nem akarok tőle semmit. És ezt most 100%-osan érzem. Majd jön egy olyan, akivel megértjük egymást, de az vele neem megy.
És most juppié hangulatom van. Voltam Reiki 2-n is. És most jóóóó.
Ha összejön, holnap elmegyünk hurkatöltő fesztiválra Nagyhajúval meglátogatni Némbert. Csak már elfelejtettem hova kellene menni.
Van még két hely az autóban, ha valaki tudja.
És most még elolvasom a többi blogot és szép álmot mindenkinek, bár egyáltalán nem vagyok álmos és inkább elmennék valahova kocsmázni valakivel. És iszonyúan fel vagyok dobva, pedig nem ittam, nem szívtam és még csak szex sem volt...