össze kell csiszolódni oké. de a féltékenységet nem lehet csiszolni, arra ne adj okot a másiknak és kész. vagy nem ilyen egyszerű? az a jó, mikor mindkét fél felnéz annyira a másikra, h nem akarja igába dönteni. amúgy meg..izé.

touch, abban egyet értek, hogy össze kell csiszolódni. de a féltékeny embernek nem kell okot adni, az féltékeny. az nem így működik. amúgy meg, ha nem az igazi a másik, akkor érzed, hogy válltoznia kell, ha pedig az, akkor nem érzed, mert szereted úgy ahogy van. szőrőstül bőrőstül :)

Határozottan nem értek veled egyet. több, mint 2 év azaz majdnem 2,5 év után egyre szerelmesebb vagyok belé. Imádom a bőrét, az illatát, a folytonos grimaszait. És imádom, mikor dühös és adott pillanatban utálom, mikor hisztizik, de ha nem is várom a bolond pillanatokat, vagy mikor megbánt mégis azt mondom ne változzon. Így kerek a dolog és így tudom minden vita után egyre jobban szeretni, mert ő is úgy szeret ahogy vagyok, pedig lássuk be hosszú távon ez kemény dió az én esetemben :)

Féltékenység az VAN! Csak tudni kell kezelni.Ha nincs, szerelem sincs. Ami a változást illeti: Nem hiszek a tökéletes (megállmodott) Ő-ben, ilyen nincs vagy pedig túl kicsi rá az esély hogy időben és térben találkozatok. Ha szerencsed van: oké. De ha nincs akkor azt kell hogy lassad a szerelmedben, hogy hibái ellenére képes vagy-e elfogadni párodnak egy életre, s tudsz vele boldogan élni. Azután is, hogy elmult a szerelem, annak múlnia kell, illetve át kell alakulnia. AmikoR kocka bele volt zugva a csajsziba, akkor fülig szerelmesen, a hormonok tobzodásában minden tökéletes volt, de ez 3 hónap utánna észreveszed a hibákat. De ha azt nezed, hogy o sem a tokeletes Ő akkor maganyos maradsz jó sokáig. Elfogadás! az nincs az emberekben, ezert nem hazasodnak az emberek, ezert van annyi egyedülálló, kalandból kalandba menekülő. Akik mindegyike (bár mit is mondanak), egy társra vágyik. De úgy, hogy ahhoz ne keljen lemondani bármiről is az egyéniségünkből. De emberek az együttélés, épp azt eredményezi hogy már nem vagyunk individiumok! Nem csak én vagyok, hanem mi, össze kell nőni, alkalmazkodni. Mert ez mi két külön ember, két külön nem (általában) akik már nemiségükből kifolyólag teljesen máshogy látják a világot. El kell ezt fogadni, és megtanulni együtt élni. De sokan meg se probálják, mert nehéz, mert könnyebb abba a hitbe ringatni magát, hogy majd jön az álombéli , akivel x év múlva is minden tökéletes . Pedig ilyen nincs. Csak olyan jön akinek más hibái vannak, csak azokat időlegesen eltakarják a hormonjaink elöllünk. S igy sziv kapcsolatról kapcsolatra, míg nem tanulja a fentieket, s elfogadobb, befogadobb nem lesz. Viszont úgy látom, hogy egyre többen nem akarjak megtanulni, mert a társadalmi normák ma lehetővé teszik, hogy ne tanulja meg:ergo nagyon sok keserű nyugdijas lesz a nemzedékeben. A munka nem lesz, karcsú sem lesz, szép sem lesz, fiatal se lesz, s gyereke , unokája, dédunokája se lesz akikre nézve láthatna értelmet a maga mögött hagyott életében.

waw, ezeket a regényeket. :) Nagyhalyú! Én nem azt mondtam, hgoy ez a helyes, csak elgondolkoztam rajta, hogy az emberek így működnek. Egyébként Te is meg akarod változtatni. Mindenki meg akarja változtatni, a kérdés csak az, hogy ki mekkora nyomást gyakorol a másikra. És Rigónak igaza van. Meg kell tanulni elfogadni.

igen, rigónak igaza van. el kell fogadni a hibákat is. illetve akkor szereted igazán, ha a hibáival együtt szereted. nagyhalyú gart a két évhez, de kiváncsi leszek mit mondasz a harmadik, negyedik, ötödik év után. két év a mai párkapcsolati világban elég hosszú idő. ez tény. de még mindig az ún. "szerelmi" időszakban vagytok. még minden kicsit rózsaszín. majd ha a 9.év végén is ezt mondod, hat évi együtt élés és rengeteg együtt megoldott probléma után, akkor mondhatod el, hogy tényleg elfogadod a hibáival együtt. kocka, igen valamilyen szinten változtatni akarsz rajta, de lássuk be az ember maga is változik hét évente. tehát miről beszélünk? Garfield mondta, és nekem ez a jelszavam azóta: "Az szeret igazán, aki olyannak szeret, amilyen igazán vagyok!"

rigónak grat. viszont akkor..honnan tudod h tényleg az az ember nem hozzád való, vagy tényleg csak el kell fogadni.hm?

Hát ezzel vitába szállhatnék, de nincs kedvem Kocka! majd egyszer talán személyesen :) De szerintem ez pont az a téma, amit mindenki másképp lát, vagy másképp él meg és mindenki jobban látja a másik helyett :) Annyi az esély, hogy egyetértés legyen, mint a világbékére :))) pusssz