Ez a mai nap a kifejezetten a jó napok közé tartozik.

Volt egy viszonylag nyugodalmas munkanapom. A munkanap végén végre rendbe raktuk a bérezésemet, megkapom azt amiben megállapodtunk illetve pluszban kapok még rá jutalékot. :o] Végre nem kell gondolkodnom.

És utána volt egy nagyon jó estém. Ugyan a lasagna  nem sikerült túl jóra, ennél sokkal jobbat szoktam csinálni és ugyan szex sem volt , de az este az így volt tökéletes. Szex helyett maradt az éjszakai autókázás. Nem volt semmi kedvem hazajönni, túlságosan fel voltam dobódva. Elindultam Szentendre felé és végül a Velencei tónál kötöttem ki. Hazafelé a Hungárián meg 3-szor egymás után körbeautóztam egy Corollát. (Igen azzal a köpet, autónak csúfolt Suzukival. )

A csajon még nem tudok teljes egészében kiigazodni. Nem tudom mennyi a játék benne és mennyi az esetleges egyéb... De élveztem, amit kaptam belőle. Rég volt ilyen jó. Rég éreztem ilyen érzéseket (amikből, majd azok az érzések lehetnek. ) És közben félek. Félek elengedni magam, félek érezni. Pedig soha nem féltem. Mindig azt mondtam, hogy lesz, aminek lennie kell, de a játéka miatt félek a pofára eséstől. Félek, hogy ha hagyom, hogy befonjon, utána egy mozdulattal kirántja alólam a talajt.