Utálom, ezt az érzést! Utálom, hogy beesett egy csomó munkám, utálom, hogy nem ülhetek vele szemben az asztalnál és nem nézhetem, ahogy kaján vigyorral írja tegnap óta blogját. Utálom az érzést, mert nagyon régen volt benne részem. És közben imádom az érzést, mert nagyon régen volt benne részem. És reggel láttam, és este újra látom és olyan mintha elérhetetlenül messze lenne... Üvölteni lenne kedvem. Kiüvölteni magamból a nem tudom mit. Utálom, hogy jó és közben mégis györcsbe van a gyomrom. És pont ez a jó egy kapcsolat elejében, de ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!! Utálom!!!! És főleg:

Mézeskalács!!!!!!!