És még mindig itt vagyok. Henrikkel befejeztük a nyelvtant szóban, miközben lezuhizott, majd lefektettem aludni (Ő elaludt). Utána én is zuhany és elmosogattam. Magamnak nem mosogatok, Ő megtenné reggel. Akkor miért? És állok felette nézem, ahogy alszik és nem akarok neki puszit adni. Nem akarok mellébújni aludni. Első héten le lett fikázva a fogam, (Elől, szép szabályos alakban le van törve egy "V" betű a két metszőből. ) és a ruhatáram. (Ez utóbbit tényleg jóvá tudom hagyni.) De mondta, hogy tetszik a belső, szereti a csókom. Tegap közölte, hogy utál velem csókolózni. Mikor jön, hogy utálja a belsőm?

De megígértem neki, hogy segítek, tehát maradok és segítek. És közben inkább hazamennék este (Persze maradnék is.), de nem akarom felébreszteni. Itt hagyom a kanapén, én meg bemegyek az ágyra. Pedig én szerettem volna a kanapén aludni.

Azt hiszem túl előreszaladtam vágyaimban, képzeletemben...