Hogy hogyan dolgozom fel a múltadat? Főleg a jelenedet? Nem tudom. Miért mentem ki reggel cigizni? Mert végig gondoltam, hogy Te múlthéten dolgoztál. És járt a fejem, hogy ezt hogyan oldjam meg. Mert ezt meg KELL(!) oldanom. Nem szeretem, hogy ezt csinálod. Nincs vele bajom, hogy ezt csináltad, de ha belegondolok, hogy csütörtökön, jövő héten dolgoznál... Nem szeretném. 
Várom a hitelbírálatot... De ha nem lesz meg is meg fogjuk oldani. Havi minimum 500 000-ből meg kell, hogy legyünk 3-an. Bár igaz, hogy neked is 300 000 az alap rezsid, meg nekem is majdnem, de majd meváltoztatom a matematika alapjait. 
És lehet, hogy néha beszólok vagy poénkodni fogok rajta. Próbálom magamban tartani, de ez kellhet a túléléshez. Szeretem a kis szadista kobold fejedet. 
És igen fogok kérdezni. Vannak dolgok, amik ki fognak belőlem bukni kérdés formájában. És félek. Nem akarok veled veszekedni. Félek, hogy akkor csúnya dolgok jönnének ki, amiket ráadásul komolyan sem gondolok, de épp ott az adott helyzetben alkalmasak arra, hogy a másikba hatalmas sebeket vájjanak. Nem akarlak bántani.
És NEM!!! Nem teszem sztenderre! Arról ne is álmodj!
Szépen beleverem a fejembe, hogy ez csak pénzkereset. 
És köszönöm, hogy megosztottad, és esélyt adtál arra, hogy egy szép nagy lyukat ássunk alapnak. 
Számomra sokat jelent, hogy megbíztál bennem.
És igen, félek.
