Megint itt vannak a könyvvizsgálók. Pár darab kikent, kifent lúvnya. Kiskosztüm, csizmácska, táskácskák... És semmi. Nincs bennük semmi, ami egy kicsit is nővé tenné őket. Hiányzik belőlük minden természetesség. Soha nem szerettem a karier puncikat. Egy nő miért nem tud Nő maradni? Azt hiszem többek között ez tetszett meg benne is. Hogy az ezernyi nehézsége és problémája között Nő maradt. Szeretem a természetes mosolyát, a szeme csillogását. Szeretem, ahogy azt mondja nevetve, hogy mézeskalács. 
És eltipeg elöttem itt egy (saját maga szerint) pöpecre összerakott kis qrva, lehet hogy több diplomával mint kettő, de nem hiszem, hogy ennek ellenére, 2 értelmes szónál többet lehetne vele váltani... Tudom előitéletes vagyok. 
De ez süt róluk... Nem szeretem a rideg, merev dolgokat.
