Most először, nem az jár a fejemben, hogy más, hanem az, hogy sajnálom. Tudom, érzem, hogy nem akarja. De tudom miért csinálja. Nem akarom, hogy csinálja, de most nem magam miatt, nem azért, mert megalázva és sárba taposva érzem magam, hanem azért, mert nem akarom, hogy Ő szenvedjen.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
