Találkoztam ma Anitával. Levettük a bankszámlámról.

Fura volt. Azzal kezdődött, hogy elmentem érte. Gergő autója ott állt a ház elött. Azon gondolkoztam, hogy egy évvel ezelőtt még csákányt tudtam volna belevágni, amikor megjelent a volt albink előtt. Ma már semmit nem váltott ki, sőt jó volt ránézni a közös névtáblájukra. Aztán kijött és elmentünk a bankba. Közbe állítólag szétszívtam a vérét. De hát Ő kezdte el a beszólogatásokat. Azt hiszem ma nem igazán élvezte a társaságom.

És fura volt az egész. Emléxem egy éve úgy gondoltam, hogy csak és kizárólag Ő lehet az, akivel leélem az életem. Hogy úgysem fog soha senki jönni, aki űberelni tudná, annyira meg ismerem magamat, hogy a rosszabb melett nem maradok meg. És most ittvan Ő másfél hónapja, együtt készülünk a karácsonyra és senki más nem tudja azt kiváltani, amit Ő. És azok az érzések eltüntek valahova és jöttek újak és ez egy jó karácsony lesz.