Tök jó is lehetett volna ez az este. Nem értem miért kellett elbaszni. Megjött ma a Jézuska, mert, hogy holnap viszi el Henriket az apja. Az egy dolog, hogy ma megtalálta az ajándékait, mert ahogy pakolt észrevette, hogy az egyik doboz nehéz, pedig üresnek kellene lennie. Én tudtam, hol vannak az enyémek, mégsem néztem meg. Miért nem lehet hagyni az embernek, hogy örüljön annak, hogy adhat?! Miért kell bunkónak lenni?! De ez egy dolog. Kiakadtam rajta, mert Ő ugyan csak egyet látott állítása szerint de sokkal több nem volt a ma estére szánva, egy része csak alkatrész volt, amiből csinálni akartam valamit. Ok enyiben maradt. Majd becsomagoltam az aktuális ajándékait és megbeszéltük, hogy én elugrom a Henrikkel. hogy Ő becsomagolja az övéit és, hogy mire megjövünk jöjjön meg a Jézuska is.

És nem bírt ki, nem bírta ki, hogy részletesen át ne nézze a doboz maradék tartalmát. És sikerült elérnie, hogy azt a 15-20e forintnyi cuccost csak a kukába akarjam kivágni és ne akarjak belőle semmit se csinálni. Qrva jó. Biztos jó bunkónak lenni. És vigyorogva közli, hogy előle gyerekkorában sem lehetett semmit eldugni. De könyöröm! Mostmár felnőtt, legalább egy pici belátása lehetne, hogy ne bassza el a másik Karácsonyát. Az enyémet sikerült. Pedig milyen qrvára vártam az első közös Karácsonyunkat.

A QRVA ÉLET BASSZA MEG!