De fura újra írni. :)
De valahol ki kell adnom, máshol meg nem tudom.
Sok minden történt az elmúlt időben... De tegnap volt egy randim. Vőlegénye van. Nekem fél éve egy "kapcsolatom". Azért idézőjelben, mert úgy is jöttünk össze, hogy nem akarunk semmi komolyat egymástól. De persze ez női oldalon soha nem így megy, én meg szép lassan belefolytam... És most bajban vagyok. Katit nagyon szeretem. Nagyon szeretem mint embert. Néha (elmúlt fél évben kb 3-szor) mondtam neki, hogy szeretem. Ezt is inkább csak úgy magamban gondoltam. :) Nem akarom megbántani. És ott van a túloldalt Anita, akivel ügyfélnél találkoztam. Nem volt semmi extra, de megláttam és vele álmodtam aznap este... Álmodni sem szoktam. Jobban mondva nem szoktam rá emlékezni. Akkoriban pont úgy voltunk Katival, hogy vége lesz. Aztán nem jártam náluk pár hétig, Katival kezdtünk jobban lenni és kezdtem Anitát elfelejteni.
De újra mentem... És ott volt. És mellém ült (a gépemen néztünk valamit) és nem tudom mit indított el. Mondjuk kölcsönös volt. Elég hamar közölte, hogy inkább átül szembe. Valami elindult... Elkezdtünk néha-néha beszélni, levelezni. Majd egy délután beszélgettünk vagy 2 órát a konyhájukban. Vagy inkább csak némán ültünk egymással szemben és mind a ketten tudtuk, hogy itt van valami...
És tegnap találkoztunk. hivatali környezeten kívül. Elméletileg azért, hogy megbeszéljük, hogy mi van. Hogy lezárjuk. Összejött... Belement, hogy motorral menjek érte. Ez volt az első hiba. Felült mögém... Átkarolt... Az út felétől már úgy mentem, hogy a kezét fogtam közben...
Kb 3 órát voltunk együtt. Keveset beszélgettünk, annál többet csókolóztunk...
És volt egy nagyon durva érzésem, amit azt hiszem magamnak se akarnék bevallani. Azon kívül, hogy amikor hozzám bújt úgy éreztem, hogy ott van a helye. Lefeküdtünk a fűbe egymás mellé. És ott feküdt félig alattam. Kezén a gyűrűje... És úgy éreztem, hogy azt a gyűrűt én szeretném ráhúzni, hogy hozzám tartozik. És tudom, hogy ez faszság. A lehető legnagyobb. Nem is ismerem. Próbálom a józan eszemmel elhessegetni ezeket a dolgokat. De olyat érzek, amit régóta nem. Amit az előző Anita óta nem.
És megrémít. Az érzések is és az is, hogy Ő is Anita.
Legalább ne úgy hívnák. :)