kockanadrág

Hogy én miért vagyok ilyen hülye? Lezártam. Agyban, tudatosan lezártam. Úgy volt, hogyha majd visszajövök síről, beszélünk. Elmaradt. Lezártam. És beszélni akart. És oda mentem. És azóta megint hülye vagyok. Ott voltam, szembe vele és tudtam, hogy őt akarom. És már megint itt pörgök magamban...

Beszélgettem telefon, ettem csoki, ittam viz. Most jó a kedv.

És tényleg. Ma beszélgettem Anitával is. És már nem zaklat fel. Ellenben mióta leáltam azzal, hogy kaparjak, hogy nem jönnek rám hülye bőgőrohamok a legváratlanabb pillanatokban, most Ő viselkedik hülyén. Miért van nekünk egónk? Nekem? Neki? Neked? Ha tényleg úgy eldobható lenne, ahogy a bölcsek mondják...

Ma sűrgősségi jelleggel kölcsön kértek tőlem 40 e-t. Holnap visszaadják elméletileg + beigértek egy éjszakát.

Fura. Régen megdöntöttem volna a csajt. Ez így viszont nem tetszik annyira... Bár az éhes disznó kezd makkal álmodni.

BUÉK mindenkinek.

Update az előzőhöz: Akkor is befejezi. És most liheg... Nyögdécsel... Élvezi, hogy terrorista. Nem teljesen ép.

Ez itt egy blog írás. Mert gonosz emberek pisztolyt szorítottak a felyemhez, mert nem bírták elviselni, hogy a játékban elpicsáztam őket.

2 hete nem jártam itt... Nagy idő... De valahogy nem volt hozzá hangulatom. Azért még élek és majd valmikor biztos, de most hisztis kurvát játszok egyedül magamban.

Boldog szülinapot neked Te kis drága, aranyos, nagyszerű, csodálatos kis blogocska!

Bár tudom mostanság egy kicsit elhanyagoltalak, nem törődtem veled, de remélem, azért ezt megbocsátod nekem... :(

Megjött fiam. Elhoztuk Debrecenből. Végig aludta az utat. Nálam kapott ébredés után kakaót és csokit. Összepakoltam és indultunk tovább. Felvettem hugomat az Örsön. Beugrottunk Anitához és elhoztam egy rakatt DVD-t átmásolni. Majd elmentünk hugom csomagjáért a postára, végül irány haza. Ez már sok volt fiamnak. Összehányta magát és az autómat. Most kellemes hányásos-csokis illat kering benne.

És nem voltam ideges. Nem veszekedtem, nem dühöngtem. Nem voltam olyan mint Édesapám. És telefon hívásom is volt és jókedvű is lettem, voltam, amíg a lenti post be nem következett...

Amikor azt hiszed valakiről, hogy barát. Hogyha Te örülsz, veled örül... Szar dolog, amikor nem. Utálok csalódni emberekben. Nem értem, hogy mit-miért. Ez női dolog? Annó volt köztünk valami. Egész konkrétan sz*x. Semmi több nem lett belől, de néha jókat beszélgettünk. És akkor most... Nem értem...

Annó hugomtól loptam egy vigyort. Azóta sajátomnak tekintem: : o) Most lopok mégegyet: :] És keresztezem őket. : o]

De jó lenne, ha már vége lenne ennek a napnak. Lefeküdhetnék aludni, behunyhatnám a szemem és magam elött láthatnám. Fáradt vagyok. Egyéb esetekben ilyenkor már agresszív. És most csak szende vigyorral üldögélek. Lehet hogy elmebajom idülté vált? Egyébként ma majdnem leordítottam a főnököm fejét. Egy szerencséje volt, Veronika beszélt velem, Őt meg szeretem. Mindenesetre megüzentem, hogy ha nem hív vissza 1 órán belül, holnap nem megyek vele eladni. Kivételesen képes volt rá. Pedig már beleéltem magam, hogy 5-kor kikapcsolom a telefonom és reggel addig alszom, ameddig jólesik.

Aludni szeretnék. Elolvasni a blogjaitokat... De majd holnap, ha már itt lesz a fiam. Vagy akkor még fáradtabb leszek... De valamikor.