kockanadrág

"Szeretőd és társad
Más nem is lehet
Csak az aki ismer
És mégis szeret"

Ez egyszerűen most nem megy ki a fejemből annyira igaz. Szeretem Ákost sok triviális igazságot tud kimondani.

Időröl időre megéri
behunyni a szemedet,
és azt mondani magadnak
a sötétben: "Én vagyok
a varázsló, és amikor
kinyitom a szememet,
látni fogom a világot,
amelyet én teremtettem,
és amelyért csak én vagyok
a felelős."

Aztán lassan, akár
a színpadi függönnyel
teszik, vond fel
szemhéjadat

És tudd, hogy ez a te világod,
s pont olyan,
amilyenné tetted.

Waw. Túl vagyok életem első élőben és nem számítógép elött zajlott pókerjátszmáján. Egész jó volt. A társaság is. Brie fia is szimpi volt. 500 pénzem ugyan bánta, de megérte. Holnap meg munka...

Most blog rengeteg jön. Vagy nem. De ez biztos.

Felhívtam Lillácskát, hogy mégis csak lehet, hogy valamit elbaktak. Hosszú halgatások. Elmondom, hogy biztos, nem nekem akarták küldeni a levelet. Válasz: Biztos vagyok benne?

- igen, bár szívesen kiszámlázom.

- De hát nem én csinbáltam?

- Nem.

- Én nem az XY cégtől vagyok?

- Nem.

- Akkor adjak egy telefonszámot, majd visszahív.

Visszahívott:

- Bemutatkozom.

- Akkor én nem az a Márton vagyok?

- NEM!

- Akkor elnézést.

- Nem történt semmi baj, de ha gondolják szívesen számlázok.

Nagyjából itt vége. Sokáig tartott mire felfogta, hogy egy levelet rosz címre küldtek el.

 

---

Ma összefutottam Anitával. Nem direkt, de pont a szomszédjában volt dolgom, így köszöntem. És túléltem. Sőt érzésre merem mondani, tényleg túlléptem. Kedvelem, jött az érzés, hogy birom a búráját, de azt is tudom, hogy ezt a dolgot nem nekünk találták ki. És semmi több. Nem akarok tőle semmit. És ezt most 100%-osan érzem. Majd jön egy olyan, akivel megértjük egymást, de az vele neem megy.

 

 

---

És most juppié hangulatom van. Voltam Reiki 2-n is. És most jóóóó.

 

Ha összejön, holnap elmegyünk hurkatöltő fesztiválra Nagyhajúval meglátogatni Némbert. Csak már elfelejtettem hova kellene menni. Van még két hely az autóban, ha valaki tudja.

És most még elolvasom a többi blogot és szép álmot mindenkinek, bár egyáltalán nem vagyok álmos és inkább elmennék valahova kocsmázni valakivel. És iszonyúan fel vagyok dobva, pedig nem ittam, nem szívtam és még csak szex sem volt...

 

"Amit megszelíditesz, azért felelőséggel tartozol." - A Kis Herceg egyik ismert idézete a rókától. Ezért szoktam félni a kapcsolatoktól... Utálok fájdalmat okozni. Az nem zavar, hogy gyülölnek, az igen, hogy fáj neki. Nem szeretek másoknak fájadalmat okozni. (max ha Ő kéri. ) Most gyűlöl., mert nem ugrottam meg a léceit. Ez el fog múlni... De azt sajnálom, hogy fáj neki és, hogy közli, hogy most jól visszaadtam. Nem az volt a szándékom. Szeretem és közben gyűlölöm, mert tudom, hogy ez nekünk nem fog menni. Túl mások vagyunk. Nekem nem megy, ha nem kapok bizalmat. Egy kapcsolatban, bizalmat adok és azt szeretnék kapni...

Bocsánat. Tényleg nem akartam fájdalmat okozni...

És megjött a válasz.

"Kedves Marci,

Az elöbb kaptam egy levelet egy számomra ismeretlen helyről:

"Kedves Márton,

a Vodafone sCOOL jogdíjaival kapcsolatban lenne két kérdésem.
Egyik, hogy az egyetemi lapokba kerülő hirdetések jogdíjáról készült szerződést mikorra várhatjuk?
A másik pedig a jelenlegi megjelenés, amely mivel ennek az előző kampánynak a kiterjesztése, ezért nem áll módunkban 50.000. forintot kifizetni a használatáért, hanem 20.000. forintot tudunk felajánlani.

Várom válaszod, köszönöm,
Lilla"
 

Nem tudom, hogy ki küldte, nem tudom, hogy miről szól. De azért megválaszoltam.

"Kedves Lilla és Rékák!

Az egyetemi lapokba kerülő hirdetések jogdíjáról készült szerződéssel kapcsolatban sajnos nem tudok nyilatkozni, de a jelenlegi megjelenésért szeretnénk legalább 35 000 Ft-ot megkapni.

Köszönettel,
Marci"

Kiváncsian várom a választ, vajon megadják-e a kért összeget.

1. Bocsi Nagyhalyú az előző privátolásáért, de átolvastam és nem az volt, amit írni szerettem volna.

Életem kezd káoszra hasonlítani. Nem tudom mi történik. Anitával néha együtt, aztán összeveszve. Együtt és megint összeveszve... Nem tudom mi az ami miatt ezt így csináljuk. Néha tele vagyok kétségekkel, hogy ezt így akarom-e. Olyan lesz-e mint amit egy kapcsolattól kapni szeretnék. Olyan volt-e amit egy kapcsolattól kapni akartam. Jó vele nagyon sok minden. És néha elviselhetetlen. Ez az a kapcsolat, ahol megtapasztalom az örök ellentétet. Tudom, hogy milyen vagyok. (Igyexem tudni. ) Tudom, hogy Ő milyen (Igyexem megismerni) és tudom hogy vannak örök ütközési pontjaink. És nem tudom, hogy ez változni fog-e. Nem tudom, hogy tudunk-e újra felhőtlenül boldogok lenni.

Annó amikor elkezdett hisztizni a barátnők miatt szép lassan Ők lekoptak. Mert Ő volt a legfontosabb az életemben. De ennek ellenére ez fájt. Fájt mert nem bízott meg bennem, fájt mert nem értette meg, hogy csak Ő kell nekem és fájt, hogy baátokkal csak titokban tudtam beszélni. Most tudom, hogy nem engedném, hogy hisztizzen emiatt. Van bennem egy alap ellenálás, amivel a szabadságomat védem. És félek, hogy ez így nem jó. Érzem, hogy nincs bennem az az érzelmi mennyiség, ami volt, de jó vele. Ha nincs velem hiányzik. És csak hülyén pislogok ki a fejemből, mert ilyen még nem volt velem... Nem tudom, hogy most mi van. Most nagyon nem tudom ki vagyok és mit akarok...

Várok. Kivárok. 

De el vagyok veszve.

Anitával megint küzdünk. Beszélgetünk, nagyon jól elvagyunk, összeveszünk. Beszélgetünk, nagyon jól elvagyunk, összeveszünk... 1-2 hete ilyen örök körforgásban. Soha nem akartam még csak hasonló kapcsolatot sem. Számomra egy kapcsolat nem ilyen. Most azt hiszem kivárunk, hogy lesz-e olyan amilyen volt. Szerintem lehetne. Jól érzem magam vele. Csak bennem van egy félelem, hogy egy ember nem változik meg. Se Én, se Ő. Pedig egy kapcsolathoz kell. Nem a másikat kell megváltoztatnod, de el kell tudnod fogadni a másikat, össze kell csiszolódni...

Na mindegy. 1-2 hét, 1-2 hónap és kiderül, hogy újra az az érzelem tenger lesz belőle mint volt vagy csak az emlékek, amik visszahúznak...

Kérek tetszéseket nem tetszéseket kifejteni!