kockanadrág

Szép lassan búcsót kell mondanom a tévének. Jönnek a köcsögebnél köcsögebb hírdetések. Az Erste már el is kezdte. Hogy emlékezetes legyen a karácsony... Emlékezetes. Most verted magad adóságba, azért hogy azt hihessed, hogy a szeretetet pénzzel kell kifejezni. Mert minnél nagyobb értékben veszel ajándékot annál jobban szereted a másikat. Sőt vegyél most nagy értékben és utána szard le egész évben, hisz karácsonykor kiváltottad az egész évet...

Ideges leszek ezektől. Mint most volt a halottak napja, mint a nők napja és a hasonló dolgok. A karácsonyt egyébként szeretem, csak ne az ajándékozási láz töltse ki. Jobban mondva ne a waw de drága effektus. Én pl sokkal jobban örülök sok aprónak, saját készítésünek mint egy nagynak. Adni is jobban szeretek sok kicsit. Akkor sok kis örömet látsz a másik arcán van miért adni, ahogy nézed, aogy bontogatja őket.

És magyar motorsoport világbajnokunk van! Megérte ébresztőre kelni így vasárnap reggel.

-GO TALMA GO -

Ez egy kellemes este volt, jó sokáig tartott és egész jól sült el a végére. És egész jó gombás melegszendvicset csináltunk. Volt húsos is, de számomra a gombás nyert.

Nemrég felkeltem. Az elöbb kimentem a konyhába, hogy összeöntsek magamnak egy adag müzlit. Megállapítottam, hogy éhen fogok maradni. Bár müzli van, tej van, de az öszes edény a mosogatóban. Miért nincs valami jótündér, aki elmosogat helyettem?

Ezért csinálom jól az esti party szervezését, hogy nem hozzám, hanem a szomszédba haveromhoz. Így nem rám marad a rendrakás.

Én vagyok a hülye. Azt hittem, hogy valaki végig tudja gondolni, hogy mit rontott, mit kellene máshogy csinálni. Pár napja intenzíven beszélgettem/találkoztam Anitával. Elvileg most is ott lennék. De ne szaladjunk előre.

1. Tegnap megbeszéltük, hogy nézzük meg, milyen lenne, ha folytatnánk. Nem összeköltözés, csak talik, egyéb randik kilőve. 

2. Holnapra játszós partyt szervezek ide a szomszédba haveromékhoz. Leszünk egy páran remélem... Hívtam Anitát is. Úgy volt, hogy jön, de el fog kellenie menni, mert megy egy ismerősével névnapi bulizni. Nem baj, örültem, hogy jön. Ma este kérdezte, hogy kik lesznek ott. A felsorolásban benne volt hugom egyik barátnője, (lehet, hogy kategóriában), akivel egyébként kb 3 és fél éve kavartam 2 hetet és azt nem mondhatnánk, hogy egy-két futó szexuális aktuson kívül bármi egyéb közünk lett volna egymáshoz. Ez is csak akkor.

3. Jelenleg Ő viszonylag szabadúszóként dolgozik, de van egy főnöke, akivel a konkrét szakításunk elött már lefeküdt és azóta is néha meg-megesik ez velük.

Ezek után ma közölte a hallott névsor után, hogy inkább akkor ezt ne is akarjuk komolyan csinálni, mert Ő nem viseli el hogy mindenféle volt nők lebzseljenek körülöttem. Mindezt úgy, hogy én egy szót nem szólok főnökére vagy, hogy azt mondanám, hogy azt nem viselem el. És csodálkozott, hogy nem maradok ott estére... Nem érti, hogy úgy nem. Nagy nehezen túlléptem magamon, azt mondtam, hogy nézzük újra és Ő szab ilyen feltétel? Hát csak dugni tudok mással is.

Öregszem... Nem húzom fel magam azon amikor valakinek a környezetemben hirtelen agylövése lesz. Rövid időn belül most másodszorra... Kivárunk.

De jó! Leülök. Kiszenvedek magamból végre egy blogbejegyzést, erre az egész elvész... Had fojtsam meg a Nandot!

De csak azért is. Leírom mégegyszer. Csak tudnám hogy mit írtam, azon kívül, hogy ez az óraátállítás nem tett jót a szervezetemnek. Sötét van már... És iszonyú nyűgös vagyok, szerintem ettől... Semmihez semmi kedvem. Felhívtam Szilut, hogy fussunk össze. Épp Veszprémbe tart koncertre. És befértem volna, ha elöbb jut eszembe... Na majd legközelebb!

Tegnap voltam TFTI-n előadáson. Nem felejtettem el elmenni mint az elsőre. A sportpszichológia iszonyat unalmas volt. Magát a pszichológiát szeretem, de ez a szegény nő olyan unalmasan tartotta, hogy el is aludtam közben... Utána volt Sportegészségügy. Az viszont nagyon jó volt. A pasi végig pörögte az órát és érdekesen tartotta. Secc-pecc elrepült az idő. Néha még rajzolt is csontokat és embereket. Ez utóbbit onnan tudtuk, hogy elmondta, hogy mit rajzolt a táblára. Várom a jövő hét hétfőt. Ez a mostani nagyon tetszett.

Kora délután elmentem gépet telepíteni szivességi alapon. Gép nem volt, de azért jó volt.

Ma egész nap azzal a tudattal léteztem, hogy este előadásra kell mennem, aztán edzésre. És egyszer csak közölték velem délután, hogy ma szerda van. Így, ha nem is azt a gépet, amit egyébként akartam, de géptelepítés lett az estémből. A mai tervezett géptelepítés meg marad holnapra. Ez utóbbinak örülök. Mert a mai nap mottója: Belefér. Egész igencsak belefér.

Miért kell nekem Ghostot néznem?

Most törölhetem fel a padlót.

Tudom, hogy csak egy hülyepöcs pasi vagyok, de nem akarok senkit sem megszelíditeni jelenleg... Vagyok. Én sem tudom mit akarok, mit keresek. Jelen pillanatban nem érdekel, hogy ki alszik ma az ágyamban és ki fog holnap. Ha megmondom, hogy nem akarok semmi komolyat és mégis jösz úgy veszem, hogy csak dugni akarsz. És tudom, hogy ezt nem lenne szabad, hisz fordított esetben biztos, hogy én is reménykednék... Megpróbálok odafigyelni erre, de ez nem mindig jön össze...

És mielött hugom beleköt. Nem! Nem csak a dugás érdekel, de jelenleg nem érdekel, hogy kivel vagy kivel nem. Csak nem érzem úgy hogy jelenleg bárkihez bármi kötne, bárkihez kicsit is hűségesnek kellene lennem.

Úgyhogy jöjjön kedvenc Woody Allen idézetem: