Ebéd. Nézem, telefonom még mindig lehalkítva (Éjszakára leszoktam). 3 nemfogadott hívás, köztük Nagyhalyú. Visszahívom. Álomittas hang
- Igen?
- Szia, kerestél.
- Aha.
- Mi van aludtál?
- Aha.
- És mit szerettél volna.
- Ja semmi, csak fel akartalak ébreszteni.
Hatalmasat röhögtem. 
Aki másnak vermet ás...
Itt ülök fáradtan, Bonanzát hallgatva, a gép elött, figyelem az esetleg felugró MSN ablakot de egyedül vagyok hagyva... 
És megint... Álmos vagyok és nincs kedvem aludni. Azt hiszem nem vagyok normális... 
Új beköszönőm blogján jártam. Temetésen volt. Nem szeretem a temetéseket. Valahogy nem olyanok amilyennek lenniük kellene. Egy csomó ember összegyűlik, elmondják, hogy a másik milyen jó volt és szenvednek, azzal a felkiáltással, hogy a másikat siratják. Miért? NEM! Nem a másikat siratják, magukat siratják, az emlékeiket siratják. Ez a része érthető. Amikor azt mondják, hogy hiányozni fog, érthető. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy én nem vagyok szomorú egy temetésen, és nem bőgnék mint az állat. De kérek mindenkit az én temetésemen ne tegye! Azért van vége, hogy új kezdődjön. Nem azt mondom, hogy örömtáncot kell járni (Szabad, ha azt akarsz ) Meg logikus ha az ember szomorú, de én magamnak akkor is vidám temetést szeretnék. Elvégre, amikor én elfogok menni 120 évesen az már természetes. . Addig meg Carp Diem! (És járatom a pofámat amikor századszorra megnézve is a mai napig bőgök a holt költők társaságán. 
) (Jut eszembe utálom a szülőket és én is az vagyok, de ezt majd egy másik regényben. 
)
Egyébként meg:
"Ha Te nem mész el mások temetésére Ők sem fognak elmenni a tiedre."
De hosszúak manapság a napok...
Kicsi kocsimban kicserélték a szelepet. Nem tudom ettől bármi jobb lett-e, de legalább olyan kb 2 km megtétele után elkezdett az alapjárat rakoncátlankodni. 
Irány egyből vissza. Mire visszaérek elmúlik, ott nem produkálja. Szereti a szervíz közelségét.
Anita megkért, hogy segítsek neki mikrofonos fülest vásárolni. Elmondom neki, hogy meg tudja venni egyedül is. De van lakótársa és ezért hálózatot is kellene, hogy építsek neki. Jó. Fúrtam faragtam, természetesen a switch tápját otthon felejtettem. Nem baj, háló összerakva már csak majd áramba kell dugni...
Oké, akkor menjünk el headsetet venni. Párszor elmondtam neki, hogy neki csak mikrofon kell, mert hangot hall + az erősítőjébe nem tudja a fülest bedugni, csak a gép hátán tudja cserélgetni. Ennek ellenére vagy 3-szor próbált rá fejhallgatósra... Nem értem a nőket...
Életében először történt meg vele, hogy azt mondta menjek hazza, mert fáradtnak nézek ki. (Mondjuk ezt ma még kb 5-en mondták ) Ilyet még soha nem csinált. Akart valamit de életében először figyelembe vett engem. Változnak az idők... És rájöttem, hogy én is. Iszonyúan szerettem, de vissza nem mennék hozzá.
Jó nap volt ez a mai.
- Új ügyfelem lelkesnek és segítőkésznek tűnik. Remélem kevés gond lesz velük
- 1,5 hét után végre elmosogattam. Némely edénnyel egy kicsit megküzdöttem, de azért én nyertem a végére. (Remélem 
)
- Utána jött a legjobb része. Sikerült valakibe egy kicsi jókedvet csiholnom. Annak nagyon örültem, remélem megmarad benne legalább egy kevés.
- Most meg egy jó kis snooker Zsolttal.
Már csak a pihentető alvás van hátra. Jó lenne végre egy kicsit aludni legalább, de mostani ütemezésemet nézve örülhetek ha ez szombatra virradóra be fog következni...
Ma nem volt írni valóm, miután 11-ig dolgoztam. Hazafelé beszéltem Nagyhalyúval és Ő adott ötletet. Tehát blogbejegyzés Nagyhalyú kérésére:
Ma beszéltem Nagyhalyúval. Tegnapra már tökéletessé fejlődött, de túlszárnyalta a mai nap önmagát. Egyszerűen utolérhetetlen. Poénosabb mint valaha. Nem elég, hogy jó fej, de humora túlszárnyalja a képzeéleteimet is. Olyan felemelő érzés vele órákon át beszélni, hogy dicsérni se birom már szép lassan. Egyszerűen csodálatos. Úgyhogy azt hiszem az jön, hogy felhívom Gábort és elmondom neki is, hogy tudja értékelni. És ezek után tényleg jár neki a tetőtéri lakás, hisz megdolgozott érte. Csak úgy szórta a poénokat magából ,mint csillagszóró a csillagot. Köszönöm neki!!!
Itthon ülök egyedül, halálosan fáradtan és semmi kedvem aludni... Aludnom kellene, de van söröm és van Brian életém... Félek, hogy mi fog következni... Valaki mentsen meg magamtól!!!!
Hát ez egy szép hosszú nap volt. Fiam ma is kitett magáért. Most jöhet a jól megérdemelt egy hónap pinemőm.
Ma diszkrétebben ébresztett, csak egy potpuriból kivett levelet nyomott az orromba, hogy szagoljam meg milyen jó illatú. Kellemes érzés, javaslom kipróbálni mindenkinek
Na voltunk állatkertbe. Megtapasztaltuk, hogy milyen jó, amikor az emberneki kiterjedt kapcsolatrendszere van.Hatalmas sor, de hát Kockát fiával és hugával, jegy nélkül mint a villám betessékelték.
És tudtuk, hogy mi mikor van, amikor megérkeztünk mit a villám rohantunk a jegesmacikhoz , mert etetésük volt. Voltak, olyan rendesek, hogy megvártak.
Ez után következett az orszarvú etetés, majd az akvárium , és egy kis játszótér. Az összes gyerek szép nyugodtan elvolt a játékokon. Az én fiam felmászott a lovacskára és mint az őrült (ki letépte láncát) elkezdte rázni a lovat. Hugommal dőltünk a röhögéstől. De ezen kívül volt elefánt etetés is, meg Dörmögődömötörös fényképezkedés.
Jó nap volt és fárasztó.
Na jó kocka rak fel magáról is képet, ahol együtt van a fiával (Odafele nyakbaülőset és Nézelődőset )
Na ma Tropicárium helyet Repülőpark volt.
Útban odafelé megálltunk a leszálópálya végénél nézni a repcsiket, és fiam úgy döntött, hogy a cápáknál érdekesebbek a repülőgépek. És ami még annál is érdekesebb volt az a teljesen átlagos ősrégi VW poló, ami egy kiselejtezett "Follw Me" autó volt szépen fekete-sárgára lefestve... Bár abba nem tudott beszállni így mégis csak meg kellett barátkoznia a repülőgépekkel.
Pár kép a napról. Várom a dicséreteket. 
A pilóta fülkében
A gép szárnyán
Még mindig
És még mindig...
A pilóta
Hazafelé
Milyen jó is az, amikor az ember fia diszkréten tud ébreszteni. Benyit az ajtón és elkezdi üvölteni: ÉBRESZTŐ! ÉBRESZTŐ! ÉBRESZTŐ! És biztos, ami biztos utána még odajön, felkapcsolja a kislámpát és az ember arcába irányítja.
Ma tropicárium, holnap álatkert. Állat egy hétvége lesz.
BKV-ról jut eszembe: Évek óta először fizettem a BKV-nak. Vettem egy metró szakasz jegyet, amivel igénybe vettem összesen 6 járművet.
Metró szakasz jegy: 180 forint. Ha ugyan ezt az utat megteszem taxival, legyen mondjuk oda vissza max 10 000. (Szerintem csak 5 000, de nem tudom)
Utvonalam: Busz (én + kb 20 fő); Metró (6 megálló; én + kb 500 fő); Villamos (én + kb 30 fő) És azt hiszem ezt mindenhol alábecsültem... Oda vissza ez 1 100 utas, Az a 180-al felszorozva, amit én fizettem, 198 000 forint. Szóval irreálisak-e ma magyarországon az árak? És csodálkoznak, hogy az ember bliccel... Talán kevesebbet kellene lopni!
És így legalább a BKV ellenőröknek is van munkájuk. 
