Megvolt. 
De annyira nem is ittam le magam. Jót vacsiztunk. Azt hiszem nekem személy szerint egy kicsit sok volt. 
Meg ittunk is jókat. Utána egy kolleganőmmel lementünk a Radayba (ott voltunk mellette). Lent volt Csabi már enyhén beállva. 
Ráday egyre leprább hely. A zene még mindig jó (Feltéve hogy szereted a 70-es 80-asakat), de a közönség...
Matemeikusunk belém kötött. Enyhén vicces volt. Elvette kolleganőm hajgumiját Ő vissza szerette volna kapni matematikusunk nem akarta... Kérte tőle Bolya kértem tőle Én. Majd amikor nem akarta egyszerűen beleakasztottam az ujjam (Mármint a hajgumi belsejébe), hogy mi lenne, ha inkább mégsem egy hajgumi révén akarna ismerkedni. Ekkor szépen megcsavarta, mert az a biztos. És minden féle észérv hidegen hagyta... Ilyenkor elgondolkozom rajta, hogy a diploma tényleg nem jelent semmit (Töröl-töröl-töröl. ) Jó tudom, nekem is voltak nagyon sötét évfolyamtársaim, meg monták már ezren, de könyörgöm az ember azt hinné, hogy egy tanár, egy matematikus valaki... 
Na visszatérve, kezdett nagyon felhúzni (Életem 3. embere, akit majdnem megütöttem) (Egy hajgumi miatt ) És utána oda jött a haverja, szintén a mellé csapok összeesik kategória.
Na mindegy, leszereltem. Aztán átmentünk Piaf-ba. Iszonyú sokan voltak. Lent volt Viki. Reggel fél hétre sikerült megint összevesznünk. 
(De ez egy másik hosszú történet :))
Hmmm.... Így leírva nem is hangzik olyan jó estének. De én élveztem akkor és ott.
