És igen! Hazmentem szüleimhez és mit néznek? Mit? Hát nem az igazából szerelmet? Ez egy amúgy is jó nap volt. Voltam dolgozni, azzal pénzt kerestem. Az ott töltött 7 óra alatt effektíve dolgoztam kb 1-2 órát. A többi idő alatt csináltam a saját dolgom. Jó úgy oktatni, amikor csak feladatokat adsz ki. Utána beszélgettem egy nagyon jót MSN-en. Azt hiszem külső szemlélő számára a beszélgetésünk nem lett volna túl tartalmas, de nekem az volt. Aztán egy rövid telefon beszélgetés, kicsit zárkozott hang a túloldalon. 2 SMS és megint egy telefonbeszélgetés, szüleimhez menet. Mikor megérkeztem még vagy 10 percet ültem kint a kocsiban a telefon végén, pedig Ők sem a szomszédban laknak. Bent a film.

Szeretem ezt a filmet. Aranyos. Ebben van az a temetés amit Pudingocska említett. Én is valami hasonlót tudnék elképzelni. Persze, hogy nem a röhögös, de én a mai napig meghatódottan, magmban mosolyogva tudom nézni. Meg amikor a srác a táblákat pakolja le a barátja felesége elött az ajtóban... Azt hiszem hülye romantikus maradok, amíg csak élek. Szóval a lényeg, hogy én imádom.

még a hülye opeles sem tudta elvenni a jókedvem, akivel versenyeztünk egyet hazafele jövet és a végén amikor már elvettem a lábam a gázról, lassítottam, hgoy gond nélkül besoroljak mögé, utána ráfékezett elöttem. Pedig csak egy jókedélyű háziverseny volt.

Szóval a nap lényege: Juppié