A lúvnya kikészít! És még csak le se tudom rendesen írni, mert ugye elolvassa... Lehet, hogy tényleg költöznöm kellene... Semmi köze, hozzá, hogy ülök bent angolon és semmire nem tudok figyelni, mert ő zakatol fel-alá a fejemben. Hogy semmi más nem érdekel, csak, hogy újra lássam, hogy a szemébe nézhessek és megölelhessem. És ezt ki kell írnom magamból, különben felrobbanok, de Ő meg jön és elolvassa és mosolyog az orra alatt és még szemetebb lesz... Imádom amilyen kis kötsög. 
De rájöttem valamire az éjszaka. Gond nélkül megerőszakolható álmában. 
Nem tudtam aludni. Feküdtem mellett, néztem, simogattam. Aztán lejjebb csúszott a kezem. És semmi... Fel sem ébredt rá. Nem az, hogy félálomba nem került, de semmi, ha én ezt korábban tudom... Ki se kellett volna kötözni, elég lett volna megvárni, hogy elaludjon. 
