Itt ül velem szemben. Írja a blogját. Csattog a körmeivel. És élvezem, ahogy körmöl. Alig várom, hogy kialakuljon benne valamiféle bizalom. Belerángatott egy dologba, ami most nagyon tetszik. Úgy, de úgy meg tudnám kínozni. 
(Az igaz szerelem. 
) Egy komplett hétvégén egyfolytában. Nem lenne itthon senki, csak Ő meg én. És a dolog egyre jobban felizgatja a fantáziámat. Kikötözni, szekálni lelkileg, élvezni, ahogy ki van szolgáltatva. Kihozza egy olyan oldalamat, amit nem is tudtam, hogy létezik. Valószínüleg az ellenreakció bennem az Ő kis "geciskedéseire". Várom a pillanatot, amikor egyszer végre a kezembe kaparinthatom és azt tehetek vele, ami csak eszembe jut. A pokolba fogja kívánni a pillanatot (Vagy remélem inkább a mennybe megy ), amikor kitalálta, hogy ez neki bejön...
Pedig mindig azt hittem, hogy mazoch vagyok. De rá kell jönnöm, van bennem bőven szadista is. 
