Ma főztem egy csomót. Ő persze nem ment el rendesen suliba, de legalább megírta a matekot. A többit ellógta.
Én meg megpróbáltam főzni segíteni, nem túl nagy sikerrel. Rájöttem, hogy nem tudok rántothúst csinálni. Megcsinálok általában bármilyen kaját, lehet bármilyen bonyi, de a rántott hús nem jött össze... 
De azért örült neki. 
Én meg neki. 
Ebéd után irány haza szüleim a móltkori, közösen vásárolt, valamilyen arany-ezüst mintás fekete polóban. Még reggel megmondtam neki, hogy az lesz az első kérdésük, hogy: Mi van, buzi lettél? Hát mi volt húgom első kérdése? Mi van, buzi lettél?
Utána meg irány Peete. Ettünk egy csomó tatárbeefsteket meg játszottunk Niagarát. És legalább egy ember karácsonyi ajándékát megoldottam fejben. És hiányzott és örültem volna ha ott van és ez lesz nehéz. Hogy nem fogunk tudni kettesben bandázni néha-néha. 
De majd remélem azt is megoldjuk. Most szép lassan megyek ágyba egyedül. Hozzászoktam az elmúlt héten és hiba nézek a hátam mögé, nem fexik az ágyamban, halkan horkolva 
, hogy hozzábújhassak...
És már 3 hetesek vagyunk. Szinte maratoni rekord nálam. És még egy csomót szeretnék belőle! 
