Hiányzik. De azért sem írom meg neki... Mert hülye vagyok. Mert úgy gondolom kellenek ezek a hülye játszmák. Mert félek, hogy elveszítem. Legszívesebben össze vissza csókolnám és szeretném... És elmondanám neki ezerszer, hogy jó vele és ez most nagyon-nagoyn jó. Amilyen nem volt nagyon régen.
Persze ennek már egy csomó részét elmondtam neki. Tudom azt sem kellett volna. Néha úgy kitörne belőlem, hogy szeretem. Mindenével együtt. És lehet hogy nincs éretségije, lehet, hogy az a munkája, ami, de fel tudok rá nézni, tudom becsülni, azért amit tett és iszonyatosan örülök neki, hogy nem ugrott annó a metró elé. 
És utálom, hogy el van tünve és nem kapok róla életjelet. 1 órája vége a körmös izéjének...
És jelentkezett. 
Most végzett. Legalább is most megy haza.
