Na a mai napon is túlvagyunk. 
Reggel elvittem Henriket iskolába, majd be az iroda. Ülök a gép elött és megjelent az angoltanár. Nézem, ma vajon kinek fog órát tartani. Hát nem kiderült, hogy nekem? 
Ráadásul tesztet írtunk. Aha, sokat készültem rá... 
Ezzel egy időre időzítve szerencsére úgy döntött az NDK, hogy megpróbálja eltüntetni a falumat ma reggel 10-kor a föld színéről. Hááát szép nagyot buktak. Ez legalább lefoglalta a gondolataimat egy időre, plusz egy csomó munka is a nyakamba szakadt már szép lassan (Mivel 2 hete alig dolgozom ) így összessgében semmi időm nem volt agyalni egyéb dolgaimon. De annyira talán úgysem agyaltam volna... Előbb utóbb megbírkózom azt hiszem a dolgokkal. 
Alig vártam, hogy újra lássam.
Jó lenne 1-2 nap kettesben. Várom a téliszünetet. 
Az ölőbb idejött Henrik és bocsánatot kért. Átölelt, idebújt és és bocsánatot kért, azért mert szemtelen volt. 
És utána teljes súlyával, térddel ráesett a lábujjamra. 
