Lehet, hogy csak a hangja hiányzott? Beszéltem vele, egy kicsit felébredtem. Mi legalább kezdünk helyre rázódni. Henrik téli szünetének vége felé kezdett nagyon befordulni, de jó hogy végre itthon van. Nem csak azért, mert jobb kedve van azóta, hanem, különben is bírom a kiscsávó búráját. 
Bár, hoz hisztit rendesen az életébe. 
Pénteken jött meg és még akkor gyorsan melegében elszaladtunk venni pár korcsolyát. Egész pontosan 3 pár korcsolyát. Neki, Neki és nekem. Aztán Westend jégterasz és Cincin lovag. Szombaton meg irány a Naplás tó. A környék tele, de a tavon kényelmesen el lehetett férni. Vagy 2 órát kint voltunk. Jó volt, szeretek velük lenni. Vasárnap meg otthon. Mondjuk nem teljesen. Futottunk egy kisebb kört, hogy mákdarálót vegyünk, de nem jött össze. 
Ellenben a Westendben sikeresen beégettem magam egy olyan dologgal, amit nem szoktam tenni. Miért hittem, hogy neki bejön? 
Valami nagyobbat kell csinálnom. 
Reggel jó volt vele ébredni. Az utóbbi pár reggel nem volt túl jó, de ma úgy tünt nem álmodott hülyeségeket. Örülnék, ha ez így maradna. Kezdek visszatérni szép lassan én is magamhoz.
Na megyek dolgozni, mert vár rám a munka. Este meg remélem Ő. Azt hiszem az előző kijelentésemet felül kell bírálnom. 2009 azt hiszem jó lesz! Bár a csiszolódás még kell, de most olyan pozitív hangulatba kerültem. Lehet kezd hatni az ebéd?
