Bejegyzést írnék... De késő van...
Addig is kérdezek. Van szülő aki a gyermek nevelésnél nem a saját önös érdekeit veszi figyelembe? Aki nem magát akarja megvalósítani a gyermekében? Aki nem tölti meg a gyerek fejét válaszokkal mielött Ő kérdéseket tenne fel? Aki hagyja kibontakozni és maximum úton tartani? Aki tanítja, neveli de csak általánosságban? Aki nem saját magát akarja ráeröltetni?
Félek magamtól. Valaki mondja el hogy kell gyereket nevelni, anélkül hogy kb 50 tonna földel betemetném Őt magát. Most még könnyű. De nő, figye, változik és másolni akar... Bár az utóbbi legalább Ő maga és tudja (tudta), hogy miért engem választott...
A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve...
És szülő lettem, vagyok...
Egyébként félreértés ne essék. Imádom a szüleimet, csak tele vagyok kérdésekkel... Mi lett volna ha, mi lesz ha, mi lenne ha... Mindenütt az ő nyomuk van. Meg a társadalom, egyház és minden egyéb nyoma. Mert a világ nem viseli el a különbségeket... A báránycsordának egységesnek kell lennie.
És csodálkozunk amikor a buzik kimennek az Andrásyra a kis kamionjaikkal.
Nem, nem tartom helyesnek. De azt sem, hogy a nénike megy ki tojással dobálni őket. Senkinek semmi köze hozzá. Miért nem tud mindenki békében magában élni és elfogadni a másikat? A Buzi maradjon otthon szeresse egymást, akinek meg nincs köze hozzá fogja be és hallgasson!
Na most meg már buzibejegyzés lesz belőle.
Tényleg el kellene mennem aludni, mert fáradságomban már megint valami vitaáradatot fogok elindítani.
Szóval konklúzió: Mindenki KUSS! Elfogadja magát és a másikat!