És persze megmondtam neki a blogom címét...
És most persze máris nem tudok ezért olyan szabod írni. 
Mert nem tudom leírni, hogy hülye vagyok. És most kedves lett és nem szívta a véremet az este. Kifordult önmagából. 
És enyém a szombatja. 
És a ma estéje is.
És rájöttem, hogyha nem vagyok frusztrált mennyivel tisztábban tudok gondolkodni. Tegnap előtt reggel, amikor eljöttem teljesen a kis hülyeségeim töltötték ki az agyam. Tegnap este óta, meg az, ahogy hozzám bújt este, ahogy megölelt reggel. Tudnám, hogy reggel ezeket hova ástam magamban... 
(Bár azt hiszem tudom. Amikor közölte, hogy majd azt is leírja levélben, hogy miért nem csókolt meg... Ott, akkor úgy éreztem, hogy "na ennyi volt. " )
Várom, hogy újra lássam. 
Bár már ezt sem írhatom le ide, mert elbízza magát és akkor a fagyi nem tud visszanyalni.
