Tegnap egyébként lehet, hogy egyébbel is megbántottam. Én sem vagyok normális. Ismerem 2 hete. És olyan dolgok járnak a fejemben, hogy én miben viszonyulok máshogy a fiamhoz és mi lesz, ha... És hol van még az a ha. Ha egyáltalán eljutunk addig a "ha"-ig... És elhatároztam, hogy egy szót nem szólok Henrikre, hogy nem akarom nevelni. Aztán neki kettesben mégis megjegyzem, pedig azt sem akartam. És mindezt miért? Mert az mozog a fejemben, hogy én egy ilyen esetben hónom alá csapom a gyerekem, vagy megmondom, hogy a holnapi program felejtős, vagy az édesség a hétvégére, stb. És ha megmondom, akkor én ahhoz tartom is magam. Nem kell, hogy a gyerek azt csinálja, amit én mondok. Megvan a saját választása. Ha akar, annyit rendetlenkedik még, amennyit csak akar, de akkor amit ígértem betartom. Ezt az egy dolgot eldöntöttem, amikor megszületett. És mi jár a fejemben? Hogy a két gyerekkel nem lehet máshogy viselkedni és már most nem is akarnék máshogy viselkedni. És tudom, hogy mi az amiért én rászolnék a fiamra és látom, hogy mi az amiért Ő nem.
Legnagyobb parám a hogyan neveljünk gyereket volt mindig is. Nem tudom nem csináltam még. Ez nem egy olyan dolog, mint a számítógépes játék, vagy akár csak egy-egy feladat az ember életében. Ha elrontottam, akkor nem tudom elölről kezdeni. És nem akarom, hogy az én meg nem valósított álmaimat akarjam általa elérni. Mert persze jó lenne meg minden, de Ő nem én vagyok. Bármit is választ, bármit is fog csinálni én csak a kezét foghatom és választási lehetőségeket vázolhatok elé. De nem szabad fixen ráállítanom egy útra. Gyerekkoromban vízilabdázni kellett(!!!) járnom. Utáltam, mert kötelező volt. Abbahagytam gimiben és egyetem alatt elkezdtem újra hobby szinten lejárni. Azóta iszonyúan élvezem. Akkor lehetőségem se lett volna mást csinálni.
Oshotól olvastam anno: "Megtöltjük a gyerekek fejét válasszal, mielőtt ők kérdéseket tennének fel." Nem hagyjuk, hogy megismerjék saját magukat, hogy tudják, hogy rájöjjenek. Nem, mi döntünk helyettük. Van isten, ez jó, az rossz.
Ő azt hiszem jól csinálja. Iskolaválasztás elött elvitte pszichológushoz, hogy mi az ami a leg kézenfekvőbb lenne a gyereknek, merre fele orientálódjon. És ez jó. Szeretem, ahogy viselkedik a fiával, amilyen szeretet tud felé árasztani.
