Hát túlvagyunk rajta. Ez a hétvége nem fog a kedvenc hétvégéim emlékébe tartozni. A péntek és utána a szombat... Féltem, hogy valamit végérvényesen elbaktam... De talán nem. Megbeszéltük, hogy vasárnap hazamegyünk szüleimhez. Háááát még vasárnap reggel a templomban is az járt a fejemben, hogy haza akarom én vinni?! 10-re mentünk templomba. Én és Henrik. Valami karácsonyi játékot fognak előadni, amiben Henrik az egyik (meg egy másik is, mert kettő szerepét is megkapta) pásztor.

Végigültük elötte az istentiszteletet is. Nagyon nem figyeltem mert az elmúlt napok pörögtek a fejemben, de azért néhány dolog elért az agyamig. Hááát nekem ez a katolikus egyház még mindig nem.

De a lényeg: utána haza. Ő otthon takarított és nem tűnt túl happynek. De beszélgettünk, mosolyogtam és visszamosolygott és a takarítás végére, miközben készülődött kezdtek a dolgok visszatérni a kerékvágásba. És este már át lehetett ölelni és és és... És miért kell nekem pofonokat kapnom ahhoz, hogy gondolkozzak? Utólag könnyebb átlátni a dolgokat.

Fürdés közben megbeszéltük azt is, hogy mi lenne, ha nem egymást akarnánk betörni, inkább csak csiszolódnánk egymáshoz. Remélem menni fog. De próbálok lejjebb adni a dacomból. Bár a kis játékok, egymás vérének szívása, biztos, hogy maradni fognak.