Na kezdek nagyon elfáradni. Tegnapra lebetegedett. Nem nagyon, szerencsére láza nem volt, de fájat a torka, füle, feje. Szóval kúra, ami ma reggel folytatódott reggel 6-tól. Mostmár jobban van úgyhogy gyorsan el is szaladt rendberakatni a letörött körmöcskéjét. 
Én addig újra csak mosogatás, rendrakás, Henrik fürödni zavarása. Azért kezdem ténylegesen átérezni, hogy nem könnyű egy családanya dolga. Szép lassan össze tudnék esni és megszünni létezni... De mostmár tényleg remélem abbamardanak a rendrakások, főzések és egyebek. Ketten leszünk és pihenünk, miközben nem kell egy gyerekkel küzdeni.
Kezdem átlátni, hogy milyen könnyű is egy gyerek sorsa. Amit persze ő nem lát. Tegnap előtt, amikor egész nap pörögtünk és mondtam neki, hogy jó lenne ha elmenne aludni 9-kor, mert mi holnap is kelünk hatkor folytatni, akkor hirtelenjében el akart kezdeni pórszívózni, amin persze az anyja kiakadt, hogy este 9-kor nem álunk neki. Ok, akkor ő is felkel velünk. Mi felébredtünk 5-kor nekiálltunk, ő felkelt 7-kor az ébresztőre (Véletlenül elállítottam egy órával az óráját. 
) és felhúzott orral közölte, hogy látjuk ő is kelt velünk.
Jó lenne újra gyereknek lenni! Csak aludni, enni és játszani.
Kiváncsi vagyok mi lesz velünk kettesben, hogyan fogja bírni. Remélem nem fogjuk megölni egymást. Bár eddig egyébként azt hiszem nagyon jól vettük az akadájokat. 
