Tudod a munkáddal már rég kibékültem. Tudod nem az érdekelt volna, hogy végeztetek. Egyszerűen, valószínüleg csak jó lett volna tudni, hogy azért gondolsz rám. Szerettem volna beszélni, de nem akartalak hívni, hogy ne gondold, hogy azzal van bajom. És fél kettő környékétől, amikortól úgy gondoltam, hogy már biztos nem zavarnék , kezdtem egyre depisebb lenni. Igen! Hiányoztál! Sajnos Én szeretlek! Nem, nem akarom magamból ezt az érzést kiírtani. Nem, nem hiszem, hogy jó az, ha csak azért is megmutatjuk a másiknak. Igen elfordulok és visszafordulok, mert mérlegelek és gondolkodom. Nem, nem akarom felrúgni ezt a kapcsolatot.
Igen, frusztrál, hogy nem tudok neked dolgokat elmondani, mert abból jön a csak azért sem! És ilyenkor nem tudom, hogy miért vagy velem. Ne hidd, hogy csak Te félsz. Félek kinyílni és félek CSAK szeretni Téged. Mert nem hagyod, mert magadba fojtod, mert visszavered belém. Jó lenne, ha eldöntenéd, hogy mit akarsz, mert én szép lassan fel fogok örlődni. Nekem szerelem nélkül nem megy egy párkapcsolat.
