És utáltam átöltözni, kezet mosni. Mindenütt a parfümje illatát éreztem. 
És az a reggeli mosoly, a szeme csillogása, amikor ők balra én jobbra a ház előtt... Mindennél többet ért. Ott nem kellett más csak az. Azzal volt tökéletes. És most subi-dubi hangulatom van.
A többiről majd később. 
Ma voltunk vásárolni és lett egy csomó új ruhám. 
Divatmajom lettem. Tök jó cuccokat szereztünk. Többek között egy tornacipőt, amir azt mondtam mindig, hogy nehogy már. És megvetette velem és 1-2 órán belül rájöttem, hogy nekem ez tetszik. Azt hiszem nagyon jó az önszuggesszióm.
Jól éreztem magam ma is, bár most estére egy kicsit nyűgös lett. A múltkor közölte, hogy nem jön be neki, ha egy pasi kedves. Hát ez van. Akkor is segítek neki és inkább leültetem pihenni, ha látom, hogy fáradt. Megcsináltam a vacsit utána eldőlt a kanapén. Leültem mellé olvasni. Kis idő multával megjelent Henrik is, hogy betakargassa. A gyerek bekerült kettőnk közé, mi elaludtunk Ő meg játszott a telefonommal. Mint egy család. És én egy ilyentől elrohantam régen hanyatt homlok. Most meg élvezem, hogy jön Henrik és miközben sétálunk azzal szórakozik, hogy a hátamra ugrik, hogy én legyek a ló.
És ma kaptam tőle egy puszit, csak úgy. Olyan vagyok, mint egy hülye kamasz, de örülök neki. És nem érdekel, hogy nyűgös, hisztis, mert mindjárt megjön neki. Örülök, hogy matekozhatok vele. Én hülye vagyok, de élvezem a társaságát. 
Na megyek és bebújok mellé az ágyba. Őt már az előbb bevittem, amiért majd leharapta a fejemet, utána lefektettem a gyereket nem kis kínszenvedéssel, mert közölte, hogy nem álmos. 5 percre rá aludt. Hát kellett ez nekem? 
"Rossz" hatással van rám. Ma is felébredtem 6-kor. És nem tudom miért. Ha ott vagyok sem értem, mert én nem szoktam felébredni másokra. Nem is arra ébredtem fel, hogy tenne venne, simán csak arra, hogy felébredt. Most végképp nem ébredhettem arra, de 6-kor kinyíltak a szemeim, pedig éjfélkor feküdtem le. És még az a rossz szokása is rám ragad, hogy nekiálljak a házimunkának. Tegnap akartam, de a takarításra szánt időt eltelefonáltam, utána meg lekötött Jeromos mester . Szóval felébredtem reggel és elkezdtem takarítani, beraktam egy mosást. Én. Szombat reggel 6-kor.
És utána olyan lesz mint fiam, akit volt feleségem elhalmoz mindennel és ezért egyik játékát sem értékeli igazán... Miért nem tiltják be a cigi helyett a játékreklámokat?!
A dolog egyre jobban tetszik.
Kialakult egy kis forgatókönyv a fejemben... Jó lenne egy este, amikor nincs otthon a fia...
Mindenesetre a tegnap estével elérte, hogy ma egész nap csak a szexre tudjak gondolni a munka helyett. De szerencsére volt munkám, ami így néha elterelte a gondolataimat.
Beszélgettünk vagy 2,5 órát. Szoktam telefonálgatni, de ennyit??? És holnap megyünk vásárolni. Várom. Lesz új ruhatáram. De legalább is ruhatár kezdeményem.
Tegnap ott maradtam, jól elvoltunk este. Aztán abbahagyta és mondta, hogy irány haza. Mivel úgy vagyok vele, hogy tényleg nem akartam még szexet majdnem elindultam. Bármilyen másik nő mondta volna, aki kevésbé érdekel, ottmaradok és rég megdugom. Ugye mivel a csaj tetszik gondoltam, legyen meg az óhaja. Szerencsére nem mentem, maradtam végül és élveztük egymást még egy kicsit. Ma mondta, hogy ha akkor hazamegyek akkor lehet, hogy többet szóba se áll velem. Tényleg nem lenne szabad megfelelni akarnom. Miért nem adom tisztán saját magamat? 
Na jó! Olvassa - nem olvassa, akkor is én vagyok és akkor is leírom.
Még mindig nem volt szex, de legalább megvolt a felizgatlak része. Hmmmm... Profin csinálja. 
Mostmár tényleg meg kell legalább addig tartanom. (Persze a pszichém előjött. Féltem, hogy beszól rá valamit...Belőle kitellik. 
) (De azt hiszem többek között ezt is csípem benne. ) Bár, ha a bránert leszólta volna...
Megbeszéltük, hogy az erőszak az nem szex. Szex ugye még nem lesz. Szóval marad az erőszak.
Lehet, hogy én egy beteg, perverz állat vagyok, amikor azt mondom, hogyha eléggé mélyen szeretek valakit, akkor végig tudom nézni, sőt felizgat, ha más megdugja. Ha el tudom róla hinni, hogy ez nem más csak szex az Ő (És az én ) örömére. A nők többségének "beteges" fantáziájában meg az van, hogy megerőszakolják...
Sajnos a csaj jobban érdekel egy kósza szexnél + hülye romantikus vagyok és fura belegondolni, hogy az első együttlétünk, az legyen, hogy megerőszakolom... De ha nem az, akkor többet már úgyse tudom megtenni. Onnantól, az már picit sem erőszak... Bár már most se lenne (szerencsére) teljesen az. Azt hiszem "kénytelen leszek" megtenni, mert ez a dolog felizgatja. Szex az még lehet egy csomó, erőszak nem. És közben bennem van, hogy mi van, ha mégsem akarná... De ha megbeszélem vele, az már megint csak nem erőszak...
Egyébként ez miért jó egy nőnek? Az erőszak nem arról szól, hogy neki jó legyen. Az nekem jó. Igen engem is felizgat a gondolat, de orgazmus tekintetében is nekem jó. Hisz akkor nincs előjáték, nincs utójáték csak simán "megbaszom". Abból neki nem lesz orgazmusa... Én meg a női orgazmusért szoktam szexelni...Legalább is, ha jelent valamit a másik.
Mivel úgyse tudok ezentúl szabadon írni , bár azt mondta nem fogja olvasni, azt hiszem mostanság a Csernus: Nő című műve által felélesztett gondolatokat fogom veletek megosztani. Tegnap elkezdtem olvasni nála. mindig is el akartam olvasni a könyvet, csak már annyi fel van torlódva (Asimov most betett a teljes életmű sorozatával), hogy még csak meg sem vettem.
Szóval rettegjetek Csernus idézetek fognak jönni. Tetszik az ember stílusa. Azon gondolkodtam tegnap, hogy vajon amikor olvassák az emberek, mennyi veszi észre saját magát benne, vagy mindenki csak úgy van vele, hogy "de igaza van, tényleg ilyenek, csak én nem."
És persze megmondtam neki a blogom címét...
És most persze máris nem tudok ezért olyan szabod írni. Mert nem tudom leírni, hogy hülye vagyok. És most kedves lett és nem szívta a véremet az este. Kifordult önmagából. És enyém a szombatja. És a ma estéje is.
És rájöttem, hogyha nem vagyok frusztrált mennyivel tisztábban tudok gondolkodni. Tegnap előtt reggel, amikor eljöttem teljesen a kis hülyeségeim töltötték ki az agyam. Tegnap este óta, meg az, ahogy hozzám bújt este, ahogy megölelt reggel. Tudnám, hogy reggel ezeket hova ástam magamban... (Bár azt hiszem tudom. Amikor közölte, hogy majd azt is leírja levélben, hogy miért nem csókolt meg... Ott, akkor úgy éreztem, hogy "na ennyi volt. " )
Várom, hogy újra lássam. Bár már ezt sem írhatom le ide, mert elbízza magát és akkor a fagyi nem tud visszanyalni.
Utálom, hogy nem tudok rajta kiigazodni, utálom, hogy igy megkavar. Tagnap megint egy csomó időt együtt lógtunk. Segítettem főzni, matekoztunk, játszottunk, boroztunk. Ott aludtam. És mégse tudom hova rakni magamban a dolgokat. Nem tudom, hogy most örüljek, vagy úgy érezzem, hogy egy balek vagyok. Tegnap az elöbbi volt bennem, ma az utóbbi került feljebb... Utálom, amikor ilyen labilis, frusztrált lesz a lelkivilágom...
Tudom, csak attól függ minden, hogy honnan nézem. Csak van bennem egy alap bizalmatlanság, fenntartás. Vagy csak félek, hogy soha nem lesz olyan jó, mint volt és direkt nézek dolgokat rosz felöl? Most végig gondoltam mégegyszer és igazából semmi okom arra, hogy búval baszott legyek. Csak félek, hogy tényleg lúzert csinálnak belőlem...
Ez így kurva szar...
Nekem ez így valahogy nem! Ez így nem kerek!
Lehet, hogy sok mindent nem tudok magamról, de azt tudom, hogy elég feminin vagyok, annak ellenére, hogy pasi vagyok. Nekem kellenek az érzelmek, kell, hogy érezzem a másikon, hogy mit akar. Igen is kell egy-egy csók. Jól esik, hogy hozzám bújt reggel, ahogy átölelt a búcsúnál. Még azt is megértem, hogy nem csókolózik reggel fogmosás előtt. Én sem szeretek. De egy szájrapuszi beleférne.
De mindettől eltekintve. Szép lassan 1,5 hét. Gyerekidő még. De ma ott aludtam. Nem volt semmi, csak ott aludtam. És nem érdekel, hogy nincs szex, de mégis érdekel. És nem maga a szex miatt. Valami így nem kerek. Ott alszom, hozzám bújik, egy szál póló-bugyi párosban flangál elöttem, csinálja a házimunkát, hogy mire Henrik felkel minden meglegyen. Értem, hogy egy gyerekkel nehéz. És meg vagyok szex nélkül, de legalább húzna fel. Legalább éreztetné, hogy pasiként tekint rám és nem csak egy esetleges apapótlékként! Nekem kell(!) hogy érezzem, a másik kíván, a másik vonzódik hozzám. Többek között azért nem ment Vikivel sem, mert nem volt képes arra, hogy érzelmeket mutasson ki. Voltak neki, de úgy gondolta, hogy mennyivel erősebb, ha azokat eltitkolja. Én kimutatom az enyémeket és nekem kell, hogy a másik is kimutassa az övét.
Az egész elveszíti a kezdeti varázsát, amilyen egy kapcsolat eleje. Olyan, mintha egyből belecsöppentem volna egy 10 éves házasságba, ahol már minden leült...
