Nehéz. Mondhatnám nehéz az élet, de azt hiszem nekem nincs jogom ezt mondani, amíg Ő nem mondja... Tegnap itthonról "dolgoztam". Délután meg intéztük a kis dolgainkat. Tudom, hogy erőszakos vagyok, tudom, hogy nagyon szeretném, ha... És tudom, hogy nem siettethetek valakit, aki 9 éve egyedül neveli a gyerekét, aki igazából bezárkózott a világ elöl.
Tegnap veszekedtünk. Nem nagyon, csak úgy épp hogy. A boltban fizetni kellett volna, ahol állandóan erőlködik, hogy Ő. Én meg persze nem hagyom. Tegnap megint, én meg erőteljesebben szóltam rá. 
Nem lett belőle nagy balhé, de azért rosszul esett neki. Nem akarom bántani, nem akarom, hogy rossz legyen neki.
Szeretem, hogy tudunk beszélgetni és sokat beszélgetünk dolgokról. Tegnap este egy részét SMS-en úgy, hogy Ő ült a szoba egyik végében, én a másikban. 
(Update, mert közölték, hogy hazudok. 
Közben néha kiment a teraszra dohányozni és onnan írt. Sőt onnan írta az elsőt is azt hiszem. 
)
És egyenlőre nem terhes. 4 napja hányingere van időszakos jelleggel. Tegnap vettünk egy terhességi tesztet és nem. A reggeli első vizelet, azt mondja, hogy nem.
Én, aki egyébkén életében egyetlen egyszer ütött meg embert. Akkor is 6-dikos voltam és a 120 kilós kancigány 3-szorosan bukott osztálytársamnak mentem neki. Igaz, hogy 4-en kellettek, hogy leszedjenek róla. 
Nem szeretek verekedni. Féltem a másikat. Most meg járkálok egy viperával. 
És utálom. Minden féle fegyvert utálok. Ha előveszed használnod kell! Remélem nem fog rá sor kerülni...
És nagyon élveztem.Szombaton főztem egy marhapörit, vasárnap a maradékból egy gulyást, utána túrógombóc. És egyből azon járt utána az agyam, hogy legközelebb mit. 
Alig vártam, hogy újra lássam.