kockanadrág

Hogy hogyan dolgozom fel a múltadat? Főleg a jelenedet? Nem tudom. Miért mentem ki reggel cigizni? Mert végig gondoltam, hogy Te múlthéten dolgoztál. És járt a fejem, hogy ezt hogyan oldjam meg. Mert ezt meg KELL(!) oldanom. Nem szeretem, hogy ezt csinálod. Nincs vele bajom, hogy ezt csináltad, de ha belegondolok, hogy csütörtökön, jövő héten dolgoznál... Nem szeretném. Várom a hitelbírálatot... De ha nem lesz meg is meg fogjuk oldani. Havi minimum 500 000-ből meg kell, hogy legyünk 3-an. Bár igaz, hogy neked is 300 000 az alap rezsid, meg nekem is majdnem, de majd meváltoztatom a matematika alapjait.

És lehet, hogy néha beszólok vagy poénkodni fogok rajta. Próbálom magamban tartani, de ez kellhet a túléléshez. Szeretem a kis szadista kobold fejedet. És igen fogok kérdezni. Vannak dolgok, amik ki fognak belőlem bukni kérdés formájában. És félek. Nem akarok veled veszekedni. Félek, hogy akkor csúnya dolgok jönnének ki, amiket ráadásul komolyan sem gondolok, de épp ott az adott helyzetben alkalmasak arra, hogy a másikba hatalmas sebeket vájjanak. Nem akarlak bántani.

És NEM!!! Nem teszem sztenderre! Arról ne is álmodj!

Szépen beleverem a fejembe, hogy ez csak pénzkereset.

És köszönöm, hogy megosztottad, és esélyt adtál arra, hogy egy szép nagy lyukat ássunk alapnak. Számomra sokat jelent, hogy megbíztál bennem.

És igen, félek.

És lehet, hogy menekülnöm kellene, meg elrohannom, de nem tudok. Van benne valami, ami megfogott. Pedig Ő tényleg mindent elkövetett. Bárki más csinálja bejött volna neki. De hát szegénynek ez nem ment. Teljesen tönkre fog tenni. Már a szex sem megy. Persze alapból parázok, hogy jó legyen, most még pluszban ráparázok, hogy de akkor... És a két véglett között mozgok. Nem áll fel rendesen - betszem és elmegyek... És hiába próbálok meg közbe tehenekre meg lovakra gondolni. Nem tudok. Bár ha menne sem biztos, hogy jó lenne. Lehet, hogy utána kijárnék a mezőre fajtalankodni velük.

És örülök, hogy van és jó érzés. 3 hét egy csomó új infó és még mindig akarom.

Tegnap átmentem, de nem voltam túl jól. Estére be is lázasodtam. Ő meg teát főzött betakargatott, vigyázott rám. 10 percenként lázat méretett. Szerintem valamit akar tőlem.

Ma főztem egy csomót. Ő persze nem ment el rendesen suliba, de legalább megírta a matekot. A többit ellógta. Én meg megpróbáltam főzni segíteni, nem túl nagy sikerrel. Rájöttem, hogy nem tudok rántothúst csinálni. Megcsinálok általában bármilyen kaját, lehet bármilyen bonyi, de a rántott hús nem jött össze... De azért örült neki. Én meg neki.

Ebéd után irány haza szüleim a móltkori, közösen vásárolt, valamilyen arany-ezüst mintás fekete polóban. Még reggel megmondtam neki, hogy az lesz az első kérdésük, hogy: Mi van, buzi lettél? Hát mi volt húgom első kérdése? Mi van, buzi lettél?

Utána meg irány Peete. Ettünk egy csomó tatárbeefsteket meg játszottunk Niagarát. És legalább egy ember karácsonyi ajándékát megoldottam fejben. És hiányzott és örültem volna ha ott van és ez lesz nehéz. Hogy nem fogunk tudni kettesben bandázni néha-néha. De majd remélem azt is megoldjuk. Most szép lassan megyek ágyba egyedül. Hozzászoktam az elmúlt héten és hiba nézek a hátam mögé, nem fexik az ágyamban, halkan horkolva , hogy hozzábújhassak...

És már 3 hetesek vagyunk. Szinte maratoni rekord nálam. És még egy csomót szeretnék belőle!

És küzd és teszi és csinálja. És intézi, hogy megműtsék és fél tőle. Érthető, hisz a fia. Nem kellene, hogy nagy és bonyolult műtét legyen, de persze, hogy fél. És néha idejön és hozzámbújik és mosolyog. És szeretem átölelni és simogatni. És szeretnék még többet segíteni. De nem tudok.

Addig is hallgattatok velük Belgát, had élvezzék!

És úgy főznék és és és és....

és olyan otthon érzésem van.

Elmentem Henrikért a suliba, amikor kaptam egy kis kimenőt a konyhából, házimunkából. Odajött az egyik osztálytársa és megkérdezte, hogy én kije vagyok a Henriknek. Csöppnyi gondolkodás és jött a válasz: Ő az ikerapukám. Hogy az micsoda az nem tudom, de ezek után tényleg sipirc lesz innen...

Na lejárt a kapott két percem megyek vissza robotolni a hajcsárnak.

Olyan, mint egy nagy rossz gyerek. Tanulni? Minek azt? Inkább nem menne holnap iskolába. És nem figyel és grimaszol és kéreti magát. Szeretem amikor egy kicsit el tud engedni. És befészkeli magát, hogy pihizzen 5 percet és újra elénekelteti magának az aranyszőrű kisbárányt. (Tényleg mazochista. )

És akkor jön valami hülye levél, ami rápakolja a terheket a vállára...

Szép reggelt mindenkinek!

Kellemes tegnap esténk volt. Az LGT Valaki mondja meg című számát szép lassan már kívülről tudom, de Henrik is úgy kelt reggel, hogy azt énekelte.

Jó kedve volt tegnap, leszakadt róla egy adag stressz, azt hiszem. Nagyon jól éreztem magam tegnap. Kedves volt, aranyos és mosolygós. Jó volt kint üllni az erkélyen és énekelni. És volt. Bár neki még nem az igazi. De mostmár előbb utóbb abbahagyja az ünneplést...

Szép lassan oda kell figyelnem, hogy Henrik megutáljon. Ma reggel közölte, hogy én menjek érte az iskolába. Most épp bohóckodik neki, hogy nem Őt akrja a suliba, akkor már nem is szereti. Már csak az kell, hogy ezután ne álljon velem szóba, mert elcapcarászom a gyerekét.

És beszélgetünk, és táncolunk, és beszélgetünk és köszönöm ezt az estét. De most megyek énekelni vele, miközben felrakom az egyik lábam a székre és rátámaszkodom.

Ha már egyszer Tankcsapdát hallgattunk, akkor egyenesen neki tőlem.

Amikor odalépett hozzám, én már éreztem, hogy ebből nem lesz pardon
Aztán még aznap éjjel meztelenre vetkőztünk a folyóparton.
Messziről szólt valami zene, de engem csak a szeme érdekelt és
Éreztem a szerelem szele, felkapta a szívem, én
Nem hittem, hogy ilyen velem megtörténhet még…

Amikor odalépett hozzám, én már persze egyből gondolhattam volna
Hogy egy ilyen csaj, ha józan lenne talán hozzám se szólna…
De ő azt mondta, hogy szia, én meg azt, hogy itt a pia.
Kérdeztem és mondta, hogy most éppen nincs faszija.
Én tudom, hogy ez hiba, de hagytam, hogy a Liba
Elmenjen mielőtt még…

Azt mondom, állj, állj, állj, ilyet többet ne csinálj
Ha komolyan akarod, nincsen akadály, de addig
Állj, állj, állj, ilyet többet ne csinálj
Lehet, hogy ez neked jó, de nekem fájiááj...
Azt mondom, ájiáálj

Tudod, én úgy éreztem magam, mint egy húr, amit húznak
De vigyáznak, hogy el ne pattanjon; a túsznak
Éppen annyi kaja kell, hogy ne legyen baja, de,
Ez nekem így nem elég

Azt mondom, állj, állj, állj, ilyet többet ne csinálj
Ha komolyan akarod, nincsen akadály, de addig
Állj, állj, állj, ilyet többet ne csinálj
Lehet, hogy ez neked jó, de nekem fáj…
Állj, állj, állj, ilyet többet ne csinálj
Oké, hogy kutya vagyok, de ne a farkamon állj
Állj, állj, ilyet többet ne csinálj
Lehet, hogy ez neked jó, de nekem fájiááj…
Azt mondom, ájiááj
Ez nekem így fájiááj
Azt mondom, ájiááj
Ez nekem így fájiááj

Azt mondom, állj, állj, állj, ilyet többet ne csinálj
Ha komolyan akarod, nincsen akadály, de addig
Állj, állj, állj, ilyet többet ne csinálj
Lehet, hogy ez neked jó, de nekem fáj…

Azt mondom,állj,állj, 

Beszélgettünk. Nem mondom, hogy egy csomót, de jó volt. (El kellett menni Henrikért.) Mondjuk főleg Ő beszélt. Kijött belőle egy adag gyerekkor, a múlt és a családja egy része. Örülök neki. Valahogy jobb lett tőle. Hogy miért? Nem tudom. Talán azért mert úgy érzem, hogy hajlandó volt egy darabot adni magából? De hullámzó lelkivilágom kifejezetten tengerszint felett van most, ahogy Ő fogalmazott.

Nem szeretem hallani, hogy bántották. Eleve nem szeretem, hallani, amikor egy nőt bántanak. Egy alap düh kezd összegyűlni ilyenkor a gyomromban. És pláne nem szeretem hallani, hogy Őt bántották...

Ez olyan mint a rasszista filmek. Nem tudom mit élhettem meg előző életeimben, de az értelmetlen és igazságtalan erőszak eszméletlen dühöt tud belőlem kiváltani. Emléxem amikor régen valamilyen rasszista filmet néztem és üvölteni tudtam volna a TV-vel. Utálom az erőszakot...