kockanadrág

NEM!!!!! Örülök neki, hogy jókedvű vagy, örülök, neki, hogy minden kezd jól alakulni, de nekem az nem elég, hogy hozzáérsz az arcomhoz, ha belépek és máris eltünsz és onnantól tudomást sem veszel rólam, mintha levegő lennék. NEKEM EZ NEM JÓ!!!!!!! NEKEM EZ NEM ELÉG!

Zenét hallgattam, dolgoztam. És agyam szokása szerint dolgozott a háttérben. És sok kis morzsából összerakott egy megérzést. Amit megkérdeznék tőle. Amit nem fogok megkérdezni tőle, mert ha igen, se mondaná meg. Pedig mennyit gondolkoztam ezen régen, hogy engem az nem zavarna... Azt hiszem ezt most inkább vissza kellene temetnem...

Kezd helyrerázódni a hangulatom. Ez a Tankcsapda most jót tesz. Na meg persze az Ő reggeli puszijai, kedvessége.

Hülyén nézhetnek rám a kollegáim, ahogy ülök a gép elött fejhallgatóval a fejemen és közben ülve pogózom.

Tankcsapda koncertre akarok menni!!!!

Jó volt a Volt fesztiválon. Vissza a karok menni az első sorba pogózni. Bár most fájna az oldalamnak. De lehet, hogy az kellene?

Leszek a szexuális tárgyad
Én kielégítem a vágyad és
Az sem érdekel már ha
Nem akarsz tőlem mást
Szíjazz oda az ágyhoz elég ha
Annyit mondasz : "Lábhoz!" és
Én leszek majd a
Leghűségesebb kutyád
Bánj velem úgy mint egy állat
Csorgasd rám a nyálad
Látod itt van egy ember aki
Mindenre kész
Örömmel, haraggal
Mindegy csak vigyél magaddal és
Én követlek téged bármerre mész
Gyere ,gyere hadd fájjon
Harapj belém
Nyitva állok bármire én
Gyere ,gyere hadd fájjon
Harapj belém
Leszek a szexuális tárgyad
Én kielégítem a vágyad és
Az sem érdekel már ha
Nem akarsz tőlem mást
Szíjazz oda az ágyhoz elég ha
Annyit mondasz : "Lábhoz!" és
Én leszek majd a
Leghűségesebb kutyád
Bánj velem úgy mint egy állat
Csorgasd rám a nyálad
Látod itt van egy ember aki
Mindenre kész
Örömmel, haraggal
Mindegy csak vigyél magaddal és
Én követlek téged bármerre mész
Gyere ,gyere hadd fájjon
Harapj belém
Nyitva állok bármire én
Harapj belém
Nyitva állok bármire én
Leszek a szexuális tárgyad
Én kielégítem a vágyad és
Az sem érdekel már ha
Nem akarsz tőlem mást
Szíjazz oda az ágyhoz elég ha
Annyit mondasz : "Lábhoz!" és
Én leszek majd a
Leghűségesebb kutyád
Gyere ,gyere hadd fájjon
Harapj belém
Nyitva állok bármire én
Ha akarod
Szúrj át a szívem közepén
Nyitva állok bármire én...

Gyere ,gyere hadd fájjon
Harapj belém
Gyere ,gyere hadd fájjon
Harapj belém
Gyere ,gyere hadd fájjon
Harapj belém
Harapj belém

Lehet, hogy most erre lenne szükségem? Mármint mindkettőre.

Lehet, hogy a délutánaomat az autóban fogom tölteni Tankcsapdát üvöltetve?

Reggel LGT-t hallgattunk. Nagyon szeretem. Anno szívesen kijutottam volna a koncertre, de én hülye inkább odaadtam az árát Szilunak, hogy menjen ki. És persze nekem már nem maradt rá. De tudtam, hogy nagyon szeretné. (Valaki mondja meg, hogy miért!)

A valaki mondja meg szólt reggel. Régen ezt énekeltük gimiben énekórán az énektanárral. Van egy-egy része amit üvölteni tudnék...

Madarak jönnek, madarak jönnek
Halálesőt permeteznek
Madarak jönnek, madarak jönnek
Fekete könnyel megvéreznek

Valaki mondja meg, milyen az élet,
Valaki mondja meg, mér' ilyen,
Valaki mondja meg, mér' szép az élet,
Valaki mondja meg, miért nem,

Valaki mondja meg, mér' jó az ember,
Valaki mondja meg, miér' nem,
Valaki mondja meg, mér' lesz gonosszá,
Valaki mondja meg, miért nem!

Madarak jönnek, madarak jönnek
Halálesőt permeteznek
Madarak jönnek, madarak jönnek
Fekete könnyel megvéreznek

Valaki mondja meg, kinek kell hinnem,
Valaki mondja meg, kinek nem,
Valaki mondja meg, ki hova érhet,
Milyen az íze az élet vizének.

Valaki mondja meg, a hosszú évek,
Mért tűnnek úgy mint egy pillanat,
Valaki mondja meg, mi az, hogy elmúlt,
Valaki mondja meg, hol maradt.

Madarak jönnek, madarak jönnek
Halál esőt permeteznek
Madarak jönnek, madarak jönnek
Fekete könnyel megvéreznek

Valaki mondja meg, hogyan kell élni,
Apám azt mondta, ne bánts mást,
Valaki látta, hogy bántottalak már,
Valaki látta, hogy bántottál.

Valaki mondja meg, miért vagyunk itt,
Anyám azt mondta, hogy boldog légy,
De anyám azt nem mondta, mért nem e földön,
Anyám nem mondta, mondd, miért.

Madarak jönnek, madarak jönnek
Halál esőt permeteznek
Madarak jönnek, madarak jönnek
Fekete könnyel megvéreznek

Ma reggel elköszönésnél odajött Henrik és adott egy puszit. Nem tudom miért. Ilyet még nem csinált. De tegnap is úgy örült nekem az iskolában. (Valaki mondja meg, hogy miért!)

Neki ma jobb kedve volt. Végre aludt. Remélem egy kicsit kipihente magát. És jött és puszit adott reggel, amikor látta, hogy messze járok lélekben. (Ráadásul a számra, úgy, hogy ott volt a fia is.) És miután Henrik elköszönt ő is adott puszit. Én akartam az arcára Ő adott a számra. Este bejött az ágyába, mellém feküdt. Akkor is kaptam puszit. És igen van bennem most egy "Menj Te a picsába!" érzés. De ezek a puszik akkor is jók. És reggel bennem volt a vágy, hogy rámásszak, de NEM!, nem akarok. (Valaki mondja meg, hogy miért!) És utáltam. Nem, nem azzal az útálommal, amikor imádom közben. Azzal az útálommal, hogy a "Faszt képzelsz Te magadról!?". (Valaki mondja meg, hogy miért!) És reggel kedves volt és aranyos. És tudom, hogy idő kell neki. És jól estek a puszik. De azt hiszem most egy kicsit bezárkóztam a kis elefántcsontváramba. (Valaki mondja meg, hogy miért!)

És még mindig itt vagyok. Henrikkel befejeztük a nyelvtant szóban, miközben lezuhizott, majd lefektettem aludni (Ő elaludt). Utána én is zuhany és elmosogattam. Magamnak nem mosogatok, Ő megtenné reggel. Akkor miért? És állok felette nézem, ahogy alszik és nem akarok neki puszit adni. Nem akarok mellébújni aludni. Első héten le lett fikázva a fogam, (Elől, szép szabályos alakban le van törve egy "V" betű a két metszőből. ) és a ruhatáram. (Ez utóbbit tényleg jóvá tudom hagyni.) De mondta, hogy tetszik a belső, szereti a csókom. Tegap közölte, hogy utál velem csókolózni. Mikor jön, hogy utálja a belsőm?

De megígértem neki, hogy segítek, tehát maradok és segítek. És közben inkább hazamennék este (Persze maradnék is.), de nem akarom felébreszteni. Itt hagyom a kanapén, én meg bemegyek az ágyra. Pedig én szerettem volna a kanapén aludni.

Azt hiszem túl előreszaladtam vágyaimban, képzeletemben...

Írnék. Írnék és nem tudom szavakba önteni. Gondolatokba sem...

Tegnap megint rendesen belém gyalogoltak. Nem azzal, amit mondott, hanem ahogy mondta. Mert mondja, mert örülök neki, ha mondja, mert akkor eldönthetem, hogy változtatok rajta vagy nem. De mondja úgy, mintha ember lennék, mondja úgy, mintha akarna tőlem valamit. És ne akkor mondja, amikor szeretkeznék vele, hogy aztán csak egy baszás legyen belőle, dühből, erőből, úgy, hogy nekem fájt fizikailag.

Délután elmentem vele vásárolni, megcsináltattunk egy polcot. Nagy harapós kedvében volt. Megpróbáltam nem tudomást venni róla, de amikor haza értünk, meg akartam ölelni és elfordult. Az volt az utolsó csepp. Akkor azt mondtam, hogy köszönöm. Le kell szedni ugyan az egómból, de ez nekem már túl sok. És el akartam indulni haza. És láttam, hogy ezernyi dolga van és végül inkább elmentem Henrikért az iskolába és elvittem úszásra. Ott ültem, elmélkedtem, Csernust olvastam. És azon gondolkoztam, hogy mi miért akarunk szarból várat építeni? Ennek így mi értelme van? És rájöttem, hogy hazahozom Henriket és utána hazamegyek. Amikor ide elértem a gondolataimban kaptam egy SMS-t, amiben bocsánatot kért, és, hogy nem a személyemnek szólt a viselkedése, csak egyéb problémái vannak, amiről nem akar beszélni persze. És ezt most még megértem, de hosszútávon, sőt rövid-középtávon se megy nekem bizalom nélkül. Én megosztok a másikkal mindent, de ha a másik nem osztja meg velem a dolgait, akkor én mit gondoljak? És hangsúlyozom, itt nem a most megosztásról van szó, hisz nem ismer. Itt a hosszú távú bizalomról, amire egy kapcsolatnak épülnie kellene. Amire közölte, hogy Ő hosszú távon se fogja. (Azt hiszem nagyon zokon vette azt is, hogy tudom a blogja címét, hiszen azzal is a magánszférájába hatoltam. Igaz, hogy rólam szól és csak azt tudtam meg belőle, amit ki kellene fejeznie az életben és nem tud akar.)

És most még itt vagyok. És nem tudom, akarok-e maradni. Megvacsiztunk, tanultam Henrikkel, most Ő tanul Henrikkel. És idefeküdt a kanapéra mellém. De persze úgy, hogy a lába néz felém és nem a feje. És tudom, hogy fáradt. Én is az vagyok. Napok óta 5 órákat alszom, ráadásul azt is csak félálomban...

És most itt ülök, gépelek és nem tudom mi legyen. Maradjak? Menjek? Módszeresen rombol. Itt vagyok majd 3 hete egy kapcsolatban és szeretet hiányos vagyok. Hát ez normális?

Van két szó. A lehetetlen és a soha. Nem tudok velük megbarátkozni. Valahogy nekem ebből a kettőből a feladás érzete jön. Persze vannak, amik soha nem fognak bekövetkezni és vannak dolgok amik belátható időn belül nem megvalósíthatóak. De ezt a két szót akkor sem szeretem.

Más:

Tudnám, hogy miért vagyok türelmetlen. Miért nem hagyom rá a kis játékait? Azért, mert én ennél pörgősebben indulok? És ha mindent meg tud jegyezni, akkor azt miért nem, hogy rossz szagú a leheletem? Miért érzem úgy, hogy vergődök, amikor csak fülig érő szájjal kellene rohangálnom? Azt hiszem az frusztrál, hogy úgy érzem nem tart pasinak. Vagy valami hasonló. Nem tudom magamban összerakni a dolgokat és ez nem tesz jót a lelkivilágomnak. Tegnap nem kicsit akadtam ki. Mi kell ahhoz, hogy kedvességet kapjak tőle huzamosabb ideig és ne csak elcsöpögtetve? Vagy csak én vagyok frusztrált és attól nem tudom helyére tenni a dolgokat?

Azt hiszem itt az ideje, hogy a dolgokat csak hagyjam folyni a saját medrükben és megvárjam mi lesz belőle. Menni fog?

Tegnap este írni akartam, de nem hagyott a blogol...

"Szarakodik ez a geci blogol már megint... :(

Azt hiszem a bor és a fáradságom előhozta mára minden frusztráltságomat. Egyszerűen nem tudom mi van. Nem tudom mi a baj. Azt hiszem, az, hogy nem igazodok ki rajta. Az hogy nem tudom magamban hova rakni a dolgokat. Azt hiszem frusztrál a folyamatos szekálása, hogy nem tudom mi van. Igen tudom, hogy melyik a blogja. Nem olvastam, mert nem akartam. Mert nem akartam, hogy befolyásoljon. És valamin kiakadtam mára. Nem tudom min. De majd rájövök...

Az előbb majdnem hazamentem. Nem tudom mi az ami ennyire frusztrál ma. A tegnap este volt sok vagy a mai ebéd? Utáltam, ahogy tudomást sem vett rólam. Utálom, hogy úgy érzem vagyok és ez így jó, bőven elég. És utálom, ahogy utána ecseteli, hogy mekkora szerelem volt. Gondolom azért vele legalább volt szex is. De hát én legalább elviselem a gyereket. Hű, de kurva jó. "

Itt ül velem szemben. Írja a blogját. Csattog a körmeivel. És élvezem, ahogy körmöl. Alig várom, hogy kialakuljon benne valamiféle bizalom. Belerángatott egy dologba, ami most nagyon tetszik. Úgy, de úgy meg tudnám kínozni. (Az igaz szerelem. ) Egy komplett hétvégén egyfolytában. Nem lenne itthon senki, csak Ő meg én. És a dolog egyre jobban felizgatja a fantáziámat. Kikötözni, szekálni lelkileg, élvezni, ahogy ki van szolgáltatva. Kihozza egy olyan oldalamat, amit nem is tudtam, hogy létezik. Valószínüleg az ellenreakció bennem az Ő kis "geciskedéseire". Várom a pillanatot, amikor egyszer végre a kezembe kaparinthatom és azt tehetek vele, ami csak eszembe jut. A pokolba fogja kívánni a pillanatot (Vagy remélem inkább a mennybe megy ), amikor kitalálta, hogy ez neki bejön...

Pedig mindig azt hittem, hogy mazoch vagyok. De rá kell jönnöm, van bennem bőven szadista is.